2015. április 22., szerda

24.Fejezet!

Sziasztok! 
Nem, nem jött még el a vasárnap, de a hétvége már nincs is olyan messze. 
Jó kedvem van, így hoztam nektek egy meglepetés részt, de ehhez ne nagyon szokjatok hozzá, mert nem mindig lesz ilyen! 
Köszönöm az olvasókat és a kommenteket, remélem tetszeni fog! 
Jó Olvasást! 

Ölelés, Amelia S. 

Mia Diamond

Nem utoljára léptem be a házba még is egy kicsit szomorú vagyok, hogy kiköltözöm. Nem szeretnénk berendezetlenül hagyni, mivel a mi házunk berendezve van és Gem itt tölt pát napot. Ash felajánlotta segítségét, így pár dobozzal hagytuk őket a földszinten, miszerint képeket és egyéb holmikat dobozoljanak be. Harryvel a hálószobánk gardróbjából, szekrények fiókjaiból pakoltuk ruháinkat bőröndbe.
- Mikor mondjuk el a többieknek ? - teszem fel bátortalanul a kérdést.
- Baby, ezt már megbeszéltük. - sóhajtott fel. - Adjunk magunknak egy kis időt. - húzott magához.
- Tudom, de olyan rossz érzés lenne ismét hazudni nekik. Elkerülhetetlen, hogy megtudják együtt fogunk élni. - döntöttem fejemet mellkasára.
- Édes, megfogjuk oldani, rendben ? - nyom csókot hajamba. - Semmi baj nem lesz, abból sem ha elmondjuk.
- Annyit rágódok ezen, hogy lassan egy hisztis picsának fogsz tartani.
- Ne beszélj butaságokat. - emelte fel az államat, hogy szemébe tudjak nézni. - Figyelj.- húzott az ágyhoz, majd ültetett az ölébe. - Te nem csak ránk gondolsz, hanem a többiekre is. Túl régóta csináljuk már ezt ahhoz, hogy kellemes érzés legyen. Mindketten tudjuk, hogy tényleg nem folytathatjuk így tovább, mindketten félünk. De tudjuk, hogy támogatni fogják a kapcsolatunkat, a házasságunkat. - dönti homlokát a vállamnak. - Tisztáznunk kell mindent, aztán sokkal nyugodtam lesz a lelki ismeretünk. Páran már tudják, ha rá jönnek titkolnak valamit, ismét felébred bennük a gyanú, főleg Liamben. Tudják meg a közeli barátok és család tagok, aztán meglátjuk mi lesz.
- Ez nem hangzik rossz ötletnek. - túrtam a hajába. - Annyira félek a reakcióktól. Sokat titkoltunk és hazudtunk, fogalmam nincs hogyan lehetne erre reagálni.
- Mindketten pontosan tudjuk hogyan is fognak, de megbékélnek a helyzettel.
- Mondjuk el nekik ma, kérlek.
- Amit csak szeretnél. - nyomot puszit az arcomra.
- Köszönöm. - öleltem szorosan magamhoz.
- Kopp - kopp. Zavarunk ? - hallom meg Gem kedves hangját.
- Nem, csak beszélgettünk. - válaszol helyettem Harry.
- Mindent össze pakoltunk.
- Köszönjük. - fordulok feléjük. Aranyos párt alkotnak, Gem derekát Ash kezei szorosan ölelik át és húzza magához. - Akármelyik szobát elfoglalhatjátok.
- Kivéve ezt az egyet. - mutatott körbe a lány. - Gondolni sem merek arra, miket csináltatok itt az öcsémmel. - fintorog, mire mind nevetni kezdtünk.
- Készen állsz ? - fogta kezei közt ujjaimat, miközben engem fürkészett szemeivel. A miután mindent autóba pakoltunk, elköszöntünk a szerelmes pártól, kocsiba szálltunk és most itt vagyunk. A fiúk közös háza előtt, rám várva, hogy válaszoljak végre valamit. 
- Esünk túl rajta minél hamarabb. - motyogtam.
- Nem lesz semmi baj. - nyomot csókot homlokomra. - Megjöttünk! - kiáltotta el magát belépve.
- Gratulálok! - ugrik egyből elénk Louis, ami a legfurcsább suttog, nem kiabál.
- Köszi. - mosolygok rá, szorosan vőlegényemhez simulva.
- Mutasd a gyűrűt. - néz rám hatalmas szemekkel.
- Lou, hisz te már láttad. - magyarázott Harry.
- Maradj csöndben! - inti le azonnal barátja. - Az ő ujján eddig még nem. - mondja, mire én elé tartom a kezem, hogy megcsodálhassa.
- Mondtam, hogy tökéletesen fog állni rajta. - mosolyog szemtelenül.
- Bármilyen gyűrű tökéletesen állna rajta, de ez a tökéletes. - jelenik meg szája sarkában, az a csábítóan szexi mosolya. Közelebb hajolok hozzá, már amennyire a magasság különbség engedi és össze érintem ajkainkat. Rövid csóknak induló, hosszú szerelmes csókba nyúlik el, amin Lou csak kuncogni tud. Hosszú krákogás az, amire szét rebbenünk, szaporán vesszük a levegőt, de szüntelen mosoly szerepel az arcunkon.
- Ez meg mi a fene volt ? - kapkodja közöttünk a tekintetét Liam és Eleanor.
- Egy csók. - válaszoltam kurtán.
- Miért csókolóztok, ha itt nem lehetnek fotósok ? - értetlenkedik ezúttal már Perrie.
- Aki kíváncsi hamar megöregszik. - vágtam rá. - Neked pedig nem tenne jót, a végén meglátszik a plasztika.
- Hogy merészelsz így beszélni velem ? - szór szikrákat a szeme. - Ti pedig hagyjátok, hogy így beszéljen velem ? - fordul a megdöbbent társaság felé.
- Ha jól tudom nem vagytok barátnők, nem köteles válaszolni neked. - feleli kimérten Harry.
- Menjünk. - húzom magam után az emeletre. - Kiborítóan, kíváncsi egy picsa. - morogtam. - Arra vár mikor mondok valami olyat, amit kiforgathat, ahogy mindig is tette.
- Nyugi kicsim. - csókol a nyakamba. Bele simulok a karjaiba és élvezem szája kényeztetését. Kihasználta az alkalmat, így a saját szobám helyett, az ő szobájában kötöttünk ki. Lábaim az ágynak ütköztek, a következő pillanatban pedig már felettem feküdt. Oldalra fordítottam a fejem, hogy a nyakamhoz férjen, az érzékeny területet megtalálva, egy kisebb nyögés hagyta el ajkam. Az állam vonalán, kínzó lassúsággal végre újra érezhetem ajkait ajkaimon. Kezemet ahogy felvezetem felső testén, a pólón keresztül is érzem a megfeszült izmait, kockás hasát. Kezeim hajában vesznek el, amibe mindketten imádjuk, ha bele túrok. Morgás hagyja el ajkait, amikor is megszakítottam csókunkat. Pillanatnyi értetlenség számára, nekem előny így magam alá fordíthattam. Tekintette játékosságról és szerelemről árulkodik, innen is tudom nem akar semmi komolyat, csak a gondolataimat lekötni. Szex mániásnak hiszik, pedig nem mindig olyan. Sokszor van félre érthető megnyilvánulása, de nem csak az számít neki. Tudom, hogy amit tesz azt komolyan gondolja. Az évek miatt, amit együtt töltöttünk, ebből biztosra tudom, nem csak játszadozik.
- Szeretlek. - mosolygok rá.
- Én is téged, cicus. - ül fel, belőlem pedig kisebb sikítás szalad ki, majd hangos nevetés.
- Nem vagy normális. - rázom a fejem.
- Csak örülten szerelmes. - simít végig a gerincemen.
- Jó, mert az én is. - tapadok ajkaira, mohón követelőzően. Kezdem megérteni, miért is szeretné ha csak ketten élnénk, egy olyan házban ahol új közös emlékeket tudunk alkotni, nincs aki megzavarjon minket. Ha továbbra is külön élnénk, soha nem tudnánk kettesben tölteni az időt. A fiúk mindig is kíváncsiak voltak, mikor mit csinál a másik és ez továbbra is biztos így lenne. Szeretjük őket, de kell a magánéletünk.
- Szabad. - szóltam ki.
- Bocsika. - nevet Louis. - A többiek tudni akarták még is mi a fene folyik ide fent. - magyarázkodik.
- Nem kell bocsánatot kérned, Lou. Nem történik semmi, ami érdekes lenne. - vonok vállat.
- A sikításból nem ez derült ki. Liam egy fajta düh rohamot kapott és a lányok valamilyen szinten adják alá a különböző szövegeket. Komolyan nem értem mi bajuk lehet veled. - mondja szomorúan.
- Egyszerűen féltékenyek, most pedig különösen. Louis. - sóhajtottam. - Engem mind hamarabb ismertetek meg és nem tetszik nekik, hogy olyan sok időt töltetek mind az öten velem. Most pedig, hogy tegnap Danielle látta a gyűrűmet, biztos még jobban utálnak.
- Hogy micsoda ? - vált zavarossá a tekintette.
- Tegnap ott vacsoráztak Liammel, biztos vagyok benne, hogy az a nőszemély vette rá arra, hogy beköszönjenek és ott ragadtak. Látta a gyűrűmet, Annek és a család többi tagjának pedig minden bizonnyal csupa rosszat mondott rólam, az idő alatt míg én és Harry félre vonultunk. Jól telt az este Desék, Ashton és Gemma társaságában, míg ők meg nem jelentek.
- Nekem erről még semmit nem mondott senki, de megyek és kiderítem mit tudnak. - mutat az ajtóra. Kettesben maradva, végre koncentrálhattunk kicsit a pakolásra is. Elszeretnék innen tűnni minél hamarabb.

1 megjegyzés: