2015. április 12., vasárnap

22.Fejezet!

Sziasztok! 
Meghoztam a következő részt, nagyon remélem tetszeni fog nektek! 
Nagyon köszönöm a vissza jelzéseket, hihetetlenül jól estek! 
Jó Olvasást! 

Ölel, Amelia S.

Mia Diamond

Az étterem hangulatos volt, hisz London egyik legjobb étterme. Egy privát teraszon, jó hangulatban fogyasztottuk vacsoráinkat és italainkat. Megbízom annyira Gemmában, hogy most már Ashtont is beavathatjuk. Előtte megígértettük vele, hogy senkinek nem mondhatja el, ahogy ezt mindenkivel tettük. Gem eddig nem mondta el senkinek, így nagyon remélem a párja sem követi el ezt a hibát. Volt, hogy bele kérdezett, mi pedig szívesen válaszoltunk. Jó volt kicsit feleleveníteni a boldog pillanatokat. 
Épp egy viccen nevettünk, amikor is a teraszunk ajtaja kinyílt, amire persze mind oda kaptuk a fejünket. Nevetésem alább hagyott és megfeszültem, amit vőlegényem is észre vett, így megszorította a kezemet.
- Liam, olyan rég láttalak. - kezdi oldani a feszültséget sógornőm, amiért hálás vagyok.
- Én is téged, Gemma! - mosolyog rá.
- Mit kerestek itt ? - cseppet talán bunkón hangzik ez a kérdés tőlem, de furcsállom. Mi az esélye annak, hogy ezen az estén egymásba fussunk ? A lehetőség elméletileg egyenlő a nulláéval.
- Itt vacsorázunk Daniellával és mivel megláttam egy asztal foglalási álnevet, rögtön tudtam be kell köszönünk. Nem akartuk megzavarni a családias hangulatot. - magyarázta.
- Nem zavartatok meg semmit. - mosolyog rájuk kedvesen Anne.
- Esetleg csatlakozhatnátok. - tesz ajánlatot Des, én pedig úgy érzem rögtön lefordulok a székről.
- Hagyjuk, hadd legyenek kettesben. - beszéli le Harry vagy legalább is próbálja az apját. - Mi már úgy is a desszertünket fogyasszuk.
- Igazán kedves ajánlat. - mosolyodik el Danielle, amin magam is meglepődöm. - Csatlakozunk,  drágám ? - néz " kedvesen " az unoka testvéremre.
- Persze. - húzza ki neki a széket a fennmaradó két szék közül, amik a szülők és Ashtonék közé estek, ezzel nincs baj, de mi ülünk szembe velük. Poharamhoz nyúlok és jó nagyot kortyolok a pezsgőből.
- Meséljetek, mi van veletek ? - teszi fel az udvarias kérdést az a hárpia.
A társaság beszélgetésbe merül és igazán hálás vagyok ismét nekik, mert rólunk elterelik a figyelmet. Harry feláll, majd kézen fog és engem is talpra állít. A terasz egy távolabbi részéhez sétálunk, messze a többiektől. Szoros ölelésébe bújtam és megpróbáltam nem sírni.
- Miért pont most kellett megjelenniük ? - motyogom ingébe.
- Ha tudtam volna a foglalásáról, másik éttermet választok. - suttogja a fülembe.
- Tudom, de itt tökéletes volt eddig a hangulat. Igazán nem tehetsz róla, hogy megjelentek, arról meg vég kép nem, hogy az a szipirtyó be akart furakodni és valamire készül.
- Ugye tudod, hogy többé nem bánthatnak téged szavakkal vagy tettekkel ? Te vagy az első banda menyasszony és ezért talán még jobban utálni fognak, de egyet tudok ők nem hiszem, hogy valaha eljutnak erre a szintre. - döntötte homlokát az enyémnek.
- Édes vagy, hogy megszeretnél nyugtatni, de mára már tényleg nem tudok velük foglalkozni. Nem süllyedek le a szintjükre.  - simítottam végig az arcán.
- Elköltözünk és nem kell velük sokszor össze futnod. El sem hiszem, hogy igent mondtál.
- El sem hiszem, hogy meg kérted a kezemet. Tudod egy bocsánat kéréssel is beértem volna. - kuncogtam.
- Én viszont nem. Három év után, úgy gondolom kellően jó lépés volt. - húzza huncut mosolyra ajkait.
- Ebben egyet értünk. - csókoltam meg. - Menjünk vissza! - kulcsoltam össze ujjainkat.
- Biztos ? - fürkészte arcomra.
- Igen. - mosolyogtam rá biztatóan.
- A tánc miatt sokat utazok és ez jó, mert Liam is, így mindig tudunk hol találkozni. Nem vagyunk egy unalmas páros. - beszél úgy, hogy közben minket néz a szemével. - Nem tanítok senkit táncolni, ellenben Miával. Mia szeret gyerekekkel foglalkozni. - beszél megvetően.
- Ez egy igen nemes dolog tőle. - kel azonnal védelmemre Des. El sem tudom képzelni miket mondhatott még rólam, amíg nem voltunk itt. Liam pedig csak úgy hagyja.
- Mindenki pezsgőzik, talán különleges alkalom ? - érdeklődik kedvesen, én pedig már a hangjától is rosszul leszek.
- Igen. - iszom pár kortyot. Követi mozdulataimat és szemei a kezemen állapodnak meg.
- Gyűrűt kaptál ? - hangjából süt a meglepődöttség és az irigység.
- Igen. - bólintottam. - Hát nem gyönyörű ? - mutatom neki. - Harrytől kaptam, amiért együtt vagyunk. Úgy gondolta jó lenne ezt családi hangulatban átadni. - nyomok mosolyogva csókot ajkaira.
- Megérdemelted és külön jól jött, mert meg is bocsájtottál. - húzza mosolyra ajkait.
- Ez igazán szép! - mintha Liam csak most találná meg a hangját és azt próbálná működik - e. - Összevesztetek ? - faggatózik.
- Ebbe most ne menjünk bele. - legyintek.
- Valami baj van ? - aggodalmaskodtam arca láttán, ami talán csalódott és mérges volt.
- Semmi. - rázta a fejét miközben áll mosolyt mutatott nekem, amit már régóta ismerek.
- Mehetünk cica ? - suttogja fülembe a kérdést.
- Igen, alig várom, hogy haza menjünk. - suttogtam.
- Én is, nagyon. - nyom kisebb puszit a fülemre, én pedig kuncogok.
- Igyunk még egyszer a szerelmes párra. - emeli poharát Ashton.
- Ash már számtalanszor ittunk erre. - nevettek Gemmával.
- Tudom, de ez lesz az utolsó, mert már késő van és holnap stúdióba kellene mennem. - magyarázkodik.
- Értem már. - mosolygok rá. - Ne magyarázkodj, mi is indulni szeretnénk már.

*** 

Miután elköszöntünk a családtól és Liaméktől, egyenesen  haza az új otthonunk felé vettük az irányt. A pezsgő egy kicsit a fejembe szállhatott, mert én már csak azt vettem észre, ahogy Harry kiemel az autóból. Szorosan tart, miközben bemegyünk a garázs ajtón. Amennyire csak tudok közel bújok hozzá, mire fülemben hallom édes kuncogását. Puha ágyra fektetett, majd segített megszabadítani a cipőmtől, ékszereimtől és ruháimtól. Az egyik fekete pólóját adta rám, én pedig rögtön a párnára hajtottam a fejemet. Hamarosan ő is csatlakozott hozzám, közelebb húzva magához.
- Nem hiszem, hogy sokáig titokban marad a most kapott gyűrűm. - támasztottam meg államat, mellkasán.
- Tudom. Félek, hogy ez csak még jobban össze zavarja majd a dolgokat. - vallotta be.
- Egy biztos, nem fogja ennyiben hagyni. Nem érdekelne, ha az egész világ megtudná csak nem épp olyan helyzetben vagyunk. Megakartuk magunkat védeni és ezek után biztos nem fogjuk tudni.
- Nem engedem meg, hogy bántsanak. Beszélek majd a fiúkkal, megpróbálom elmagyarázni a dolgokat.
- Talán először Paulal kellene beszélned. - gondolkodom. - Viszont abban nem vagyok biztos, hogy titokban tartaná. Ha egyszer kiakad és kicsúszik a száján lehet olyanok is hallanák, akiknek nem kellene.
- Kifogunk találni valamit, de a gyűrűdet a fotósok is kiszúrhatják.
- Tudod, csúnya dolog lenne, de azt még tudjuk cáfolni, viszont a srácoknak már képtelen lennék erről is hazudni.  - könyököltem fel. - Harry, ők a barátaink és ilyen fontos dolgot már nem titkolhatunk. - suttogom. - Aztán még ott van Liam is, aki tutira nehezen fogja ezt megemészteni. Ráadásul mindent egyszerre kellene elmondanunk. A média előtt nagyon kevés ideje vagyunk együtt ahhoz, hogy ezt a gyűrűt viselhessem, a rajongóitok is elég ki lennének bukva. Amúgy is a fiúk úgy tudják csak megjátsszuk ezt, most pedig megkérted a kezemet és én boldogan mondtam igent.
- Élvezzük ki egy kicsit a jegyességünket és erre vissza térünk mondjuk két hét múlva ?!
- Hát megpróbálhatnám még egy kis ideig félre tennem ezt az egészet. - motyogtam. - Mond csak mennyire kell még beköltöznünk ?
- Ne aggódj a legtöbb, mindent berendeztük. A személyes tárgyainkat kell elhoznunk holnap.
- A szüleid hol alszanak ma ?
- A régi házadban, gondoltam nem bánnád, ha költsön vennék a vendég szobát.
- De hogy is. Örülök, hogy nem szállodába mentek. Gem, pedig úgy is Ashtonnal van. Fura lesz ebben a nagy házban élni főleg úgy, ha te turnézni mész.
- Szomorú lesz a ház, ha üresen tátong. Nem hagyom itthon a menyasszonyomat, mostantól minden hová elkísérsz, hisz a világ előtt a barátnőm vagy.  Szeretlek! - mosolyog rám.
- Szeretlek. - csókoltam meg.
Percekkel később már felettem találtam, csábos, huncut mosolyával szédít engem. Csókol tele szerelemmel, kezeit pólóm alá dugja és csupasz bőrömet simogatja, míg kezeim kissé hosszú hajában tűnnek el. Azt est hátra levő része pedig csak most kezdődik.....

3 megjegyzés:

  1. Örülök, higy tetszett! :) Következő rész Vasárnap jön!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jóóó!! Teljesen izgatott lettem, kíváncsian várom a vasárnapot (de csak a blog miatt :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm! :) Remélem ezek után még jobb és több csavart fogtok olvasni - erről pedig már biztosítlak is - szóval a végén már a bőrötökből is ki fogtok ugrani. Vasárnap új rész ;)

      Törlés