21.Fejezet!

Sziasztok! 

Amint láthatjátok a blog új design kapott, ami többek között azért van, mert szeretném befejezni, így minden héten olvashattok egy részt! Vasárnaponként lesz látható.

Szeretném megköszönni G.B. Evelynnek a design gyönyörű lett, mint mindig! 

Nagyon remélem, hogy nem okoztok csalódást és mindig olvashatok valami féle vissza jelzést. Várom az új és régi olvasókat is egyaránt. Nagyon remélem a rész elnyeri a tetszéseteket! 

Boldog nyuszit mindenkinek! 

Jó Olvasást! 

Hatalmas Ölelés, 

Amelia S. 

Mia Diamond

Kíváncsian mentem arra amerre Louis irányított. Az utca szebbnél szebb és nagyobbnál nagyobb házakkal volt felsorakozva, hatalmas udvarokkal és vaskapukkal. Megállva a ház előtt, egyszerűen gyönyörű volt. Régen Harryvel nagyon sokat néztünk hasonló házalkat és szórakozásunk jeléül elterveztük benne az életünket. A kapcsolatunk elején még egyikünk sem gondolta, hogy komoly lesz közöttünk. Nem hittem, hogy olyan fiatalon meg lehet ismerni a szerelmet és a szenvedélyemet. A tánc az ami boldogságot és örömet okoz nekem, imádom a gyerekeket és szeretek is velük foglalkozni. Haza érve munka után ott a másik szerelmem, ettől leszek felhőtlenül boldog. Aztán bele gondolva, mekkora baklövés volt három évig mindent titkolni. Az elején kis időben egyeztünk meg, aztán már egyikünk sem akart szint vallani. A saját kis világunkban éltünk, amik hazugságokat követeltek. Egymás után következtek, egyszerűen elkerülhetetlen volt. 

A kapu ki nyílik, a földön egy út vezet a bejáratig néhány száll rózsa mutatja az utat. Ahogy haladok úgy veszem fel őket, majd a bejárati ajtót bámulom. Mély levegőt véve nyitok be, az egész helységben illatos gyertyák égnek. A tér hatalmas, kisebb rá látás is van az ebédlőre. A rózsák a nappaliba vezetnek, de ezt is csak találgatom. 

Szavaim elakadnak, amint megpillantom őt és a helyet. Minden tele virággal, virág szirommal, gyertyákkal és ott van ő a hely közepén. Mellette Gemma a nővére és a szülei. Mind elegánsan vannak felöltözve és nem értem miért. Harryvel épp fasírtban vagyunk, ha kiszeretne békíteni nem szabadna felhasználnia a szüleit. Tudja, mennyire is szerettem őket, mert elfogadtak engem, elfogadták a kapcsolatunkat. 

- Mi folyik itt ? - mosolyodtam el zavartan. 

- A napokban tettél egy olyan kijelentést, amitől iszonyú rosszul éreztem magam. Az érzés, hogy távol kell lennem tőled, képzeletben már össze is törte a szívemet. - sétál elém és fogja meg a kezemet. - Tudom ezek után úgy érezted eltávolodunk egymástól, de gondolkodnom kellett és rá jönnöm arra, hogy örökre veled szeretnék lenni. A szüleim és Gemma segítettek nekem megszervezni ezt, ezért nem voltam veled, amikor is együtt kellett volna lennünk. Ez lesz a mi új közös otthonunk, ha te is akarod. Itt újra kezdhetünk mindent elfelejtve a múltat. Viszont szeretném, ha ide már úgy költöznénk be, hogy komolyabb szintre emeljük a kapcsolatunkat. Ezért - kutat a zsebében, miután megtalálta a kis bársony dobozt fél térdre ereszkedett. - Szeretlek és szeretnék közös életet veled, ami örökké tart. Megtisztelnél azzal, hogy elviseled az összes hülyeségemet és egy életen át Mrs. Styles leszel ? - teszi fel életünk mérföld köves kérdését. A gyűrű valami mese szép, nem túl feltűnő, de még is mindenki tudná mit jelent. Ezüst, kövekkel díszített pont amilyen az ízlésem. Gemma közelebb lép, kezemből óvatosan veszi ki a kisebb csokrot, majd hátrébb lép. Harry fürkésző tekintette megtalálja az enyémet és várakozva, kissé idegesen várja válaszomat. 

- Harry, igen hozzád megyek. - mosolyodom el, ezzel együtt utat engedve a könnyeimnek. Az ékszer az ujjamra kerül, szorosan húz magához és részesít csókban. 

- Szeretlek. - suttogjuk egymás ajakira, majd a leendő anyósomék felé fordulunk. 

- Gratulálok öcsi. - ugrik Gem a nyakába. 

- Gratulálok drágám, a fiam nem is találhatott volna jobb lányt nálad. - ölel magához szorosan Anne. 

- Köszönöm. - szorítom magamhoz, ezek után Des is megszorongat engem. 

- Sógornőm! - vetődik rám  Gemma.

- Szeretném vissza kapni a menyasszonyomat. - bosszankodik Harry. 

- Elég időt fogtok még együtt tölteni. - vág vissza nővére. - Menj inkább és mutasd meg neki a házat, aztán menjünk ebédelni. - javasolja. 

- Azért siettetsz, mert vár rád Ashton ugye ? 

- Talán. - esik zavarba. 

- Ne bántsd szegény lányt. - ölelem félig magamhoz. - Ne aggódj Gem, a szerelem nagyszerű dolog. - mosolygok a vőlegényemre. 

A ház nagyon csodásan néz ki, de egyből a saját szobánkba vezetett, ahol a hatalmas francia ágyon egy gyönyörű ruha fogadott kiegészítőkkel és egy cipővel. Kis estéi a kedvenc színemben és a cipő.... 

- Remélem tetszik, a nővérem választotta. - ölel magához szorosan hátulról, mire én bólintok. Az ebédből vacsora lesz, mire Harry enged elkészülni. 

***

Egy órával később végre sikerült felvennem a ruhát, épp a hajamat csináltam a fürdőszobánkban, amikor is meghallottam Harry telefonjának a csörgését. Hogy miért is készülök ilyen lassan ? Fél órán át csak egymás társaságát élveztük, majd szóltam Harrynek, hogy hívjuk meg Ashtont is, mert Gemmának jót tenne, ha együtt lennének. Nem szerettem volna, ha két tűz közé kerül, amivel ő is egyet értet. Négyen várnak ránk a nappaliban és biztosra veszem, hogy Anne már képeket készített és össze is takarított, hogy nekünk ne legyen gondunk vele. 

- Louis az. - sétál be hozzám és nyom az arcomra egy puszit. 

- Ő is tudja, hogy megkérted a kezemet ? 

- Igen, épp ezért ő volt az aki ide hozott. Biztos a válaszodra kíváncsi, mert ki ment a fejemből az üzenet amit írnom kellett volna. - kuncog. 

- Akkor mire vársz, vedd már föl. - bújtam hozzá. 

- Szia, haver! - köszön bele, félig megjátszott szomorúsággal, mire csak a fejemet csóváltam. 

- Hogy sikerült ? - támadja le azonnal. 

- Szia neked is Harry, jó hogy hallom a hangod. - nevet fel kínos megjátszással. 

- Szia Harry! Na most már mond el, hogy sikerült ? 

- A helyzet az, hogy ....

- Hogy ? Ne húzd az idegeimet! - morgott. 

- Igent mondott. 

- És még te voltál az előbb ideges. - hadovál.

- Louis köszönöm, a fuvart. - szólaltam meg. 

- Igazán nincs mit. - nevet. - Örülök, hogy igent mondtál neki. Gratulálok, ezt meg kell majd ünnepelnünk. 

- Mindenképp, de már egy órája váratjuk anyáékat, mennünk kell! 

- Értem én. - nevet. - Sziasztok! - mielőtt még válaszolhattunk volna ránk csapta a telefont. 

Kéz a kézben sétálunk le a lépcsőn és nevettünk mindenféle hülyeségen amit a másiknak mondunk. A hülyeségek pedig igazából esküvői helyszínek, ötletek. Boldoggá tett, de egy sima bocsánat kéréssel is vissza nyert volna, mert szeretem. 

- Végre óhajtott lejönni a boldog pár. - jegyzi meg Gemma, mellette pedig Ashton csak kapkodja a tekintetét. Ahogy sejtettem, már semmi jele nem volt az egy órával ezelőtti romantikus leánykérésnek. 

- Muszáj volt elkészülnie. - nyom kisebb puszit a számra. - Nem nézhet ki akárhogy. 

- Szóval azt mondod,  nem vagyok szép ? 

- Ilyet egy szóval sem mondtam. - tagad. - Baby, fontos eseményt ünneplünk és te bármiben mesésen nézel ki. 

- Mekkora mázlid van, hogy szeretlek. - csókolom meg.

- Valamiről lemaradtam ? - kérdezi Ash, Gemtől. 

- Hosszú történet. - sóhajt fel. - Elég, ha most csak azt tudod, hogy Mia igent mondott a lökött öcsémnek.
- Gratulálok. - ölelt meg minket döbbenten. - Azért mindent el kell majd mesélnetek, hisz csak nem rég óta jártok.
- Szeretnénk, ha ezt egy ideig nem mondanád el senkinek. - kérleltem.
- Ez csak természetes. - bólintott.
A kis család előttünk távozott a házból, szállt be kocsijaikba indulásra készen. Mi egy kicsit lemaradva követtük őket, még egyszer körbe szerettem volna pillantani, mert ez életem legboldogabb és egyben legjobb napja.