19.Fejezet!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog!

Nagyon köszönöm a feliratkozókat, kommentet és pipát!

Várom a véleményeket!

Jó Olvasást,

Amelia S.

Mia Diamond

 Teljesen sok alá kerültem, újra és újra lepörgött a fejemben az utóbbi öt perc. Harry ajtót nyitni ment, még vissza is pillantott, hogy mindent rendbe raktam - e. Az ajtó kinyílt, mögötte pedig egy eléggé feldúlt, mérges, szikrákat szóró fiút pillantottam meg. Végig vezette tekintetét Harryn, akin csak egy boxer volt, majd rajtam. Keze lendült és behúzott egyet Harrynek. Felsikítottam, földön fekvő barátomhoz siettem. Könnyek gyűltek a szemembe meglátva fel repedt ajkát és a szeme alatt ékeskedő piros foltot. Fogalmam sincs, hogy kapott ilyen nagyot, de Liam túlságosan jó erőben van. Ölembe fektettem a fejét és az arcát simogattam. Nem néztem fel, mert képtelen voltam. Hogy tehette ezt ? Pont ezt mondtam szerelmemnek is, aki természetesen lebeszélt a képzelgéseimről.
- Itt meg mi történt ? - értek ide a többiek, akik csak kapkodták a fejüket köztünk és az unoka testvérem között.
- Harry. - szólítottam, amikor kezdet magához térni, én úgy könnyebbültem meg. Louis és Niall feltámogatták, majd a kanapéra ültették.
- Még is mit képzelsz magadról ? - törlöm le a könnyeimet, amik idők közben kicsordultak.
- Még, hogy én ? - morogta.
- Igen, te. - tártam szét a karjaimat. - Még is mióta vagy te ilyen ? Te előbb szoktál kérdezni, aztán az erőszakot használni. - csaptam be a bejárati ajtót.
- Mit kellene tennem, amikor ez a balfasz. - mutat itt szegény Hazzra, akinek Zayn hoz jeget az arcára. - Isten tudja hányszor fektetett le a hátunk mögött. - emelte fel a hangját.
- Uralkodj már magadon! - kiáltottam fel, amikor ismét a göndörke felé pillantott, de ezúttal el is indult arra. A fiúk csendesen figyelik a veszekedésünket. - Nem történt semmi. - folytatom.
- De... - állt meg egy pillanatra. - A ruháitok. - mutogatott kettőnk között.
- Csak aludtunk. - forgattam meg szemeimet.
- Akkor még is mi volt az az interjú és a netes cikkek ? - értetlenkedett.
- Azt hiszem végképp nincs hozzá semmi közöd. - förmedtem rá.
- Mia. - hallottam meg szerelmem hangját, mire gyorsan mellé ültem, pontosabban Louis átadta a helyét.
- Semmi baj. - simítok végig az arcán.
- Szerintem igen is van közöm, közünk hozzá. - mutat magára majd a fiúkra.
- Azt hittem Paul már szólt nekik. - nézet rám, Hazza.
- Semmi baj, majd megtudják most. - nyomtam puszit az arcára.
- Elárulná már végre valamelyikőtök, hogy mi folyik itt ? - dühödött be ismét a testvérem.
- Paul legújabb ötlete, hogy Harrynek új állbarátnő kell. Taylor elméletileg már nem áthat nektek, mert mi hamarabb értesítettük a sajtót. Nem értem miért is magyarázom, ha láttátok az interjút. - rázom meg a fejemet.
- Miért pont te ?
- Nem akart a nyakamba varrni egy olyan lányt, aki esetlegesen bekattant volna. - vont vállat Harry.
- És az éjjel mi volt ? - nézet ránk gyanakodva. Basszus! Ez az amit el akartam kerülni.
- Ömh..nos az történt, hogy Harryvel össze vesztünk egy apróság miatt. - legyintettem, mintha fél vállról vettem volna a dolgot. - Eljöttem, aztán ő ide jött megbeszélni.
- Miért nem tudtatok legalább haza jönni ? - sóhajt fel.
- Nem akartunk fel kelteni titeket. - segít ki, Styles.
- Szerencsétek, hogy ugyan azt mondtátok amit Louis. - sziszegte.
El sem hiszem, ennyire nem lehetünk szerencsések!

***

A fiúk még itt maradtak egy ideig, a hangulat viszont elég feszült volt. Semmi kedvem nem volt velük beszélni, jó pofizni Liammel. Harrynek is hiába magyaráztam, még én aggódom túl sokat ? Még szép, hogy féltem életem szerelmét, akit már nyugodtan nevezhetek ezzel a nagy szóval. Nem is igazán figyeltem rájuk, pedig ők nem tettek semmit sem. Leápoltam Harry sebét, majd a pokróccal együtt amiben a ruháink voltak elrejtve indultam meg az emeletre. Nem volt ingerem hozzájuk, pedig Niall és Zayn semmiről nem tehetnek. Louis pedig, ő teljesen más. Ő már mindent tud, teljesen máshogy mérte fel a dolgok súlyát. Tudom, hogy legszívesebben bemosott volna Liamnek és elkezd vele ordítozni, egészen addig míg valaki el nem megy.  A ruháinkat az egyik székbe hajtogattam, de mivel túl alul öltözöttnek éreztem magam ezért a fürdőbe vonultam. Egy frissítő zuhanyt vettem, amitől kezdtem megnyugodni. Lassan készültem, hiszen nem siettem sehová sem. Megszárítottam a hajamat, amit fel is kötöttem, sminkel fedtem enyhén piros szemeimet. Új fehérnemű szettet vettem fel, majd bele bújtam a szoknyámba. Megigazítottam magamat a tükörben, végül a nappaliba indultam. A fiúk szintén csendben voltak, próbálták meg emészteni a történteket. Harry nem szólt egy szót sem, míg Louis jeges tasakot hozott neki ismét. Zayn és Niall halkan beszélgettek, egyedül Liam volt aki távol ült tőlük teljesen a gondolataiba temetkezve. Érkezésemre mind rám kapták a tekintetüket.
- Mia én.... - kezdet volna magyarázkodásba.
- Nem érdekel. - nem néztem rá, utam egyenesen Harryhez vezetett. - Pár óra vagy nap és jobban lesz a szemed. - vizslattam a monokliját.
- Rendben leszek. - fogta meg a kezemet.
- Tudom. - erőltettem mosolyt az arcomra. - Köszi Louis, hogy ápoltad. - nyomtam puszit az arcára.
- Szívesen kicsi lány. - ölelt meg.
- Fiúk maradhattok még, ha szeretnétek, de a hangulat elég nyomi lesz. - nevettem fel keserűen. - Gyere Harry, öltözz fel. - nyúltam a kezéért, amit össze is kulcsolt ujjaimmal. Lassan lépdeltünk fel a lépcsőn, hátamon éreztem a fiúk kíváncsi tekintetét, de nem érdekelt. A hálónk ajtaját becsuktam, majd magunkra is zártam. Kezeim közé fogtam az arcát, majd csak néztem. Tudtam, éreztem, hogy ez vagy hasonló fog történni. De most is csak én vagyok aki túl aggódik mindent.
- Jól vagy ? - simítottam végig az arcán.
- Persze. Ne aggódj, semmi bajom. - csókolt volna meg, de arcomat elfordítottam így csak egy arcra puszi lett.
- Nem megmondtam, hogy rossz elő érzetem van. - léptem hátra egy lépést. - Liam nem viseli egy könnyen, ha pasi van a közelemben. Tudom, mibe mentem bele, de akkor is szólnunk kellett volna és akkor nem történik meg ez. Felfogtad, hogy nagyobb bajod is lehetett volna ? - akadtam ki teljesen.
- De nem történt. - fogta le hadonászó kezeimet.
- Olyan nagy baj, ha féltelek ? - pillantottam rá könnyes szemekkel. - Mostanában túl sok minden történt, sőt amióta együtt vagyunk. Soha nem lehetünk felhőtlenül boldogok. - szipogtam. - Utálok veszekedni, mi pedig már majdnem naponta ezt tesszük.
- Kicsim, semmi baj. - húzott szoros ölelésébe.  Kezeimmel bilincsként öleltem derekát, míg fejemet meztelen mellkasába rejtettem.  Fogalmam sincs meddig bírom ezt így csinálni, imádom és szeretem, de nekem már túl sok a veszekedés. Patakokban folytak a könnyeim, muszáj kiadnom magamból a feszültséget és nálam a sírás válik be a legjobban. A hátamat simogatja nyugtatás képen, elandalgunk az ágyig ahová leül, engem pedig az ölébe húz. Idő kellett míg megnyugodtam, ő pedig türelmesen várt. 
- Harry. - motyogtam a nyakába.
- Igen, édesem ?
- Nekem ez túl sok, elakarok innen menni egy időre.