17.Fejezet!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog!

Nagyon köszönöm a feliratkozókat, kommentet és pipát!

Várom a véleményeket!

Jó Olvasást,

Amelia S.

Mia Diamond 

 Az irodába belépve sokkolva néztem, éreztem szerelmem karjai erősebben fonódtak derekam köré, miközben beljebb léptünk. Paul mellett Taylor is jelen volt, nem értettem az egészet és biztos voltam benne, hogy Hazz sem tudja miről lehet szó. A légkör feszülté vált, de az sem segített rajta, hogy a kis picsa arcán még akkor is mosoly volt, amikor meglátott minket így, a menedzser arcán döbbenet mellett harag látszott.Az egész testem megfeszült, amit Harry próbált oldani, végig simított a derekamon aztán az oldalamon is.
A szokásos köszönések után elfoglaltuk a két személyes kanapét, ők pedig szembe velünk ültek le. Egyre kíváncsibb lettem, mit akar most. Utálom, amikor a megérzéseim bejönnek, főleg ha azok rosszak.
- Nos, arra számítottam, hogy egyedül jössz. - törte meg a csendet.
- A társaság soha nem árt. - válaszolta fél vállról, de tudom legszívesebben elmondta volna, hogy mi van közöttünk. - Miért kellett ide jönnöm ? - kérdez rá, de mind végig a szőkeséget nézi.
- A tegnapi napról lenne szó, amikor te csak úgy közölted mindkettőnkkel, hogy nem csinálod tovább. Ezt nem teheted meg, rajongók milliói hiszik, hogy együtt vagytok, két hét után nem mondhatod azt, hogy vége volt.
- Mondhatom, mert ezt az egészet az elejétől kezdve nem akartam. - szólalt meg dühösen. - Ez miatt sem kell aggódnod, benne vagyok egyetlen egy interjúban, ahol tisztázunk mindent.
- Még is mit értesz tisztázás alatt, édesem ? - szált be a beszélgetésbe Taylor.
- Hogy nem járunk, a szerződés miatt nem mondok el mindent, találkozgattunk, de nem jött össze.
- De hisz, édesem mi szeretjük egymást. - játszotta meg magát. Fejemet szerelmem vállára döntöttem, mert képtelen voltam ezt a nőt tovább hallgatni két füllel.
- Taylor ne játszd meg magad, te is tudod nem volt közöttünk semmi. - hangján érzem a dühöt és a megvetést, amit ez iránt érez.
- De .... - viszont nem tud megszólalni. Nem tud jó indokot felhozni, kétségbe esetten pillant Paulra.
- Már hónapokkal ezelőtt el kellett volna végezned ezt a feladatott, de te nem tetted. - sóhajtja. - Nem kényszerítelek rá tovább, mert úgy sem tennéd. Makacs vagy és önfejű.
- Ezzel most mit akarsz mondani ? - kérdeztem rá, igyekeztem figyelni, hisz Hazz karja a derekamat simogatta.
- Azt, hogy a szerződést felbontom. - mosolyodott el.
- Ezt nem teheti! - pattant fel szikrákat szóró szemekkel Taylor.
- De megtehetem, majd a menedzserével mindent elintézek.
Fogta magát és minden szó nélkül kirontott az irodából, rendesen megijedtem, hisz bármire képes.
- Nem örült neki túlságosan. - állapítom meg.
- A sajtót sem fogja tudni befolyásolni, főleg ha mi lépünk először. - nyugtat meg minket.
- Akkor gondolom van valami terved.
- Igen és kifejezetten jó, hogy Mia is itt van. - pillant rám.
- Mit akarsz, Paul ? Ha lehet Miát hagyd ki belőle.
- Először hallgassuk meg, rendben ? - pillantottam fel szerelmemre, mire ő egy aprót bólintott.
- Kell neked egy új áll kapcsolat, amivel magyarázhatod a régit. A sajtónak csupán azt kell mondanotok, hogy a ti kapcsolatotokat lepleztétek Taylorral.
- Várj! - állította le. - Azt akarod, hogy ismét hazudjak a rajongóknak és Mia legyen a barátnőm ? - próbálta elrejteni a mosolyát.
- Pontosan. - bólintott.
- Mia, mit gondolsz erről ? - néz rám, miközben szorosabban húz magához.
- Szívesen segítek, Harrynek. - mosolyodtam el. - Ugye, neked is jó ? - néztem fel rá. Ez a fránya magasság különbség.
- Ha te benne vagy, akkor én is. - nyomott egy puszit az arcomra.
- Egy óra múlva interjút is fogtok adni ezzel kapcsolatban, hogy megelőzzük ezt a boszorkányt.
- Egy valamit akkor sem értek. - motyogtam.
- Kérdezz nyugodtan.
- Mitől gondoltad meg magad ? Miért pont én legyek az a szerencsés áll barátnő ?
- A fiúk addig nyaggattak, míg fel nem bontom a szerződést, elegem lett a sok hívásból, így cselekedtem. Te közel állsz a fiúkhoz, nem vagy idegen, ismeritek egymást elég jól. Egy ismerőssel könnyebb el játszani, mint egy idegennel, ráadásul a fiúk is jobban fogadják majd.
- Kivéve Liamet. - vágtam közbe.
- Ő is megfogja érteni. - legyint. - Szóval akkor találkozunk a stúdióban.
Elköszöntünk tőle, persze még a részleteket ismertette. A liftben csendben voltunk, próbáltam megemészteni azt, hogy mostantól akkor csókolom meg amikor csak akarom. Nem is értem honnan jött ez a hirtelen ötlete Paulnak, mert egyszerűen lehetetlen, hogy ezt a mesét bárki is bevegye majd. A rajongók biztos nem fogják bánni, hogy szakítottak, de vajon nekem örülni fognak ? Tudom, hogy nagyon sok féltékeny lány van, akik annak örülnének, ha a kedvence vele járna, de biztos vannak olyanok is, akik csak szeretik a fiúkat, szeretnék őket boldognak látni.
Kilépve az épületből, szorosan húzott magához, fejemet mellkasába rejtettem, mert nem bírtam elviselni a vakuk villogását. Fotósok hada állt és fényképezett minket. Honnan tudták, hogy itt leszünk ?
Sietősen indultunk az autónk felé és legnagyobb meglepetésünkre nem követtek minket, csak távolról fényképeztek.
- Kicsim, ne gondolj a fotósokra. - simított végig  arcomon, látva feszengésemet.
- De ez akkor is olyan ...- kerestem a megfelelő szót.
- Hirtelen vagy esetleg váratlanul ért. - fejezte be mondatomat.
- Igen. Olyan jó, de még is fura lesz, ha együtt mehetünk bárhová. - öleltem át derekát.
- Hidd el hamar hozzá fogsz szokni, ezekhez. - csókolt meg. - Komolyan szívem, ezek ellen úgy sem ellenkezel. - mosolygott önelégülten.
- Igazad van. - nyomtam puszit ajkaira.
- Mennünk kell. - dönti homlokát az enyémnek.
- Muszáj nekem is ott lennem ? - haraptam alsó ajkamba.
- Igen és szeretném, ha mellettem lennél. A legjobb, hogy el sem kell játszanunk a szerelmeseket, mert azok vagyunk. - suttogta nyakamba bújtatott fejjel.
- Ez igaz. - értettem vele egyet. - Szeretlek. - suttogtam a fülébe.
- Én is téged, Baby.