2014. augusztus 20., szerda

14.Fejezet!

Sziasztok! 
Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog. 
Nagyon köszönöm a támogatásokat és a feliratkozókat.
Várom a véleményeket! 

Jó Olvasást, 
Amelia S.


Mia Diamond 



Semmi nem változott, bár nem értem miért számítottam arra. Úgy volt, mint két nappal ezelőtt. Mély levegőt vettem és vissza tartottam elő készülő könnyeimet. A konyhában lepakoltam a megvásárolt élelmiszereket, aztán mintha még mindig itt laknék a helyükre pakoltam. Vegyem ezt jelnek ? Vegyem egy olyan jelnek, ami azt akarja vissza költözzem ide, ahová annyi emlék köt? Tanácstalan voltam,  majd tovább pakoltam. A hűtőből kiszedtem a romlott ételt, ami egyből a kukában landolt. Boros poharat kerestem, amit hamar meg is találtam. Vacsora gyanánt, hogy még se maradjak éhes készítettem egy kis meleg szendvicset. Amíg vártam, hogy kész legyen az emeletre siettem, ahol ablakokat nyitottam szellőztetés gyanánt. Kevés villanyt próbáltam használni, mert ha a fiúk keresni kezdenek, itt fognak először. Magányra vágyom és ezt meg kell érteniük. Tudom, hogy aggódnak értem, de azt is tudják, hogy tudok magamra vigyázni.
A táskámat is felhoztam, majd az elhozott dolgaimat, amik fontosabba és tudtam nincs több belőle a polcokra pakoltam. Egyedül a laptopom volt, amit a nappali dohányzó asztalára helyeztem. A szendvicsek kész lettek, de mivel még forróak voltak ezért tovább pakolásztam. Kezdtem megnyugodni és mosolyogni, azon a sok mindenen ami itt történt. Soha nem voltak nagy veszekedéseink, csak kisebb vitáink. Soha nem tudtunk sokáig haragudni a másikra, egyikünk mindig elérte, hogy együtt legyük valamilyen formában. Nehéz volt, amikor hónapokig nem láttam, de túl éltük. A kapcsolatunkkal az a baj, hogy túl sok minden történt már, nem tudok több mindent elképezni. Volt egy rossz idő szakunk, akkor is ez miatt a picsa miatt. Ha ketten voltunk, senki nem számított csak a pillanatnak éltünk. Társaságban sokkal nehezebb volt, közeledni sem tudtunk egymáshoz. A bulik voltak azt hiszem a legrosszabbak,  hisz akkor el lehet vegyülni a tömegben, nekünk viszont még az is kockázatos volt. Mi lett volna, ha valaki lefényképez vagy felismer ? Addig rendben, hogy a másnaposságra fogod, de utána ?
A ház kellően tiszta lett, a levegő eléggé lehűlt, így az összes ablakot becsuktam. Nem szerettem volna ismét meglátogatni az orvost, így is örülök, hogy nem kell több gyógyszert szednem.  A nappaliban telepedtem le a vacsorámmal és a pohár borommal. A tévében a csatornák között kapcsolgatva találtam rá a Hipervándor című filmre. A kedvenceim egyike közé tartozik és most örülök is, hogy nem a szerelem került közép pontba. Az akció filmek az egyik kedvenc kategóriám, így itt hagytam. A vacsorám elfogyasztása után továbbra is a televíziót néztem. A film végeztével, egy újabb kedvencem következett, annak most egy kicsit kevésbé örültem, de Ashton Kutchert ki ne szeretné ? Szakító próba. Talán most mi is pont ezt éljük át ? Harcolnunk kell majd a szerelmünkért ? Az igaz, hogy nem lehet mindig minden tökéletes, de három évet nem dobhat csak úgy el, ha fontos vagyok neki vagy legalább voltam.

***

Az ajtón való dörömbölésre riadtam fel, még mindig a kanapén ültem valószínűleg elaludtam. A televízióban már csak egy web shop műsor ment, az órára pillantva ez nem is csoda. Hajnali három van, ki az ilyenkor ? A tv-t kikapcsoltam, majd egy minimálisan kapcsoltam lámpát. Hajamba túrva csoszogtam el az ajtóig, majd fordítottam el a kulcsot. A ház előtt található lámpát is felkapcsoltam, hogy lássam a zaklatómat.
Csizmát viselt, a kedvenc farmerével és fehér pólót - ami most is kiemelte izmos felsőtestét - rajta pedig egy kabátot. Mindene vizes volt, ami nem csoda hisz esik. Haja és arcán is megjelentek a víz cseppek, de a ruhája volt a vészesebb. Szemeim arcán állapodtak meg, ideges volt, de még is nyugodt. Csillogó zöld szemei fogva tartották az enyéimet, a meglepődéstől szólni sem bírtam.  Szeretném tudni mit keres itt az éjszaka közepén ? Mi ilyen sürgős neki ?
- Mit csinálsz itt, ilyen későn ? - szinte csak suttogtam a szavakat, többre nem voltam képes.
- Téged, kerestelek. - jelentette ki. - Mindenki kereset, de te nem reagáltál. - beszélt, miközben a telefonján pötyögött valamit.
- Ne szólj a többieknek. - takartam el a telefont, ezzel közelebb kerülve hozzá.
- Eszemben sincs. - rázta meg a fejét. - Louisnak írtam, hogy meg vagy és velem leszel. - húzott magához, kezeivel szorosan fogva át derekamat.
- Nem. - jelentetem ki. - Te most szépen haza mész a fiúkhoz, én pedig majd holnap csatlakozom. - toltam el magamtól. - Mond meg nekik, hogy jól vagyok tudok magamra vigyázni. - rá akartam csapni az ajtót, de nem engedte. Kezével erősen ellenkezett, nem akarok vele tovább beszélni, nem most.
- Kérlek. - suttogta. - Szóval döntöttél.
- Harry, semmit nem tudsz, ahogy talán én sem. Nem a legjobb alkalom ezt most megbeszélni. Látom rajtad, hogy zaklatott vagy és lassan meg is fogsz betegedni. Kérlek szépen, menj haza.
- Én most akarok beszélni veled. - makacskodik. Egy pillanatra elgondolkodom azon vajon részeg - e ? De a válaszom nem lesz, stabilan áll a lábain, érthetően beszél, tudatánál van.
- Gyere. - ragadtam meg a pólójánál fogva, majd behúztam. - Miről kellene beszélnünk ? - teszem karba a kezemet, amikor felteszem ezt a hülye kérdést, mert én magam is tudom miről.
- Kettőnkről. - néz mélyen szemeimbe. - Had magyarázzak meg mindent s ha, utána sem kívánsz látni, teljesítem a kérésedet. - könyörög.
- Rendben. - bólintottam.
- Igen tudtam erről a hülye kis megjátszásról, de már akkor is össze vesztem Paul- al. Nem akartalak megbántani, egyszer már majdnem elveszíttettelek - e miatt, még egyszer nem akartam ezt az érzést át élni. Hónapokkal ezelőtt kellett volna ezt csinálnom, de nem voltam hajlandó. Taylor aznap elégelte meg a viselkedésemet és ezért jelent meg. Ha nyílt utcán voltunk, soha nem utasíthattam el. Igen, megcsókoltam, de nem élveztem, nem tartott sokáig. Igen, eljátszottam a boldog párt, amikor közel sem voltam az. Taylor múlt kori megjegyzését, sem kell félre értened. Az egyik vendég szobában aludt, soha nem érnék hozzá úgy, mint hozzád. - sétált közelebb. - A fiúk is tudnak erről a kis szerződésről, szóval amint védet helyre értünk eltávolodtam tőle, ezt mindenki igazolhatja. Tegnap véget vetettem az egésznek, amikor már tényleg azt éreztem elveszíthetlek, amit nem akarok. Megtettem, de nem csak a kérésed miatt, hanem mert már elegem volt belőle és ebből az egészből. Vissza akarlak kapni, hogy újra teljesnek érezzem magam. Louis napok óta ezzel piszkált és eléggé jól tud ütni, szóval nem szerettem volna még egy monoklit kapni tőle. Felhívtam Taylort és közöltem vele, aztán Paulal is, aki nagyon kiakadt.  Ma találkozni is akar velem, hogy erről az egészről beszéljünk. Soha nem hazudtam neked, csak nem akartalak elveszíteni. Szeretlek, te vagy a mindenem, ha téged elveszítelek, nem marad semmim.
- Bármennyire is hinni szeretnék neked, nem tudok. Az, hogy egy ilyen fontos dolgot nem mondtál el, az nagyon fáj. Mindent megtudtunk beszélni, talán egy kis veszekedéssel, de megértettem volna. - sóhajtottam fel.
- Érzem, hogy még mindig szeretsz. A szemeid, mint mindig most is elárulnak téged. - állt meg teljesen előttem.
- Három éve szeretlek, de a szerelem egy idő után lehet mulandó. - pillantottam fel rá.
- Nézz a szemebe és mond, hogy többé nem akarsz a közeledben tudni, hogy már nem szeretsz és akkor én most rögtön elmegyek. - fogta kezei közé arcomat. Ajkaim el nyíltak, szaporábban vettem a levegőt, a szívem kiakart ugrani a helyéről, a torkomban keletkezett csomó pedig felszínre szeretet volna törni. - A tested elárul téged, kicsim. - simított végig arcomon. Megakartam szólalni, megmondani neki, hogy vége, de nem ment. Az agyam veszekedett a szívemmel, képtelen lennék őt elengedni.
- Gyűlölni, utálni akarnálak, mert nem mondtad el nekem, de nem megy. Megörülök a hiányodtól, attól ahogy a közelemben vagy még sem érintesz meg. Képtelen vagyok azt a szemedbe mondani. - haraptam alsó ajkamba. Hüvelyk ujjával simított végig ajkaimon, ajkait mosolyra húzta, majd lecsapott ajkaimra. Egy jól eső sóhaj közepette öleltem át nyakát és vezettem ujjaimat a hajába. Vágyakozva csókoltuk egymást, szerelmem ujjai sem tétlenkedtek, végig simított derekamon, majd a pólóm alá vezette kezeit.
- Nagyon sajnálom. - suttogta két csók között. - Nagyon hiányoztál, cica. - folytatta.
- Harry, sajnálom , hogy nem hallgattalak meg. Nagyon hiányoztál. - buggyant ki egy könnycsepp, ami végig futott az arcomon.
- Sshh.... itt vagyok és nem megyek sehová, többé már nem. - csókolt meg újra.
- Nagyon, szeretlek. - suttogtam ajkaira.
- Én is téged, kicsim. - kezeit a fenekem alá vezette, nyelveink édes játékot játszottak. Erősen markolta meg a fenekemet, mire nekem csak a fürtjei huzigálása volt a válaszom. Combjaimon simított végig, majd újra és újra megtette ugyan azt a mozdulatot. - Ugorj. - morogta, amit én szívesen teljesítettem. Erősen kulcsoltam derekára a lábaimat, miközben neki nyomtam magamat, nyögése a számban halt el. Kisebb mosollyal az arcomon néztem rá, amikor egy is egy pillanatra elvált tőlem. Szorosan tartott, eszében sem volt elejteni. Nyakamat lepte el apróbb puszikkal, miközben az emeletre indultunk. Sóhajaim követték egymást, egy kisebb sikolyt kiadva magamból, amikor bőrömbe harapott. Lábával lökte be a hálószoba ajtaját, mire az csattanással jelezte, miszerint elvégezte a dolgát. Az ágyra rakott, s tovább folytatta amit elkezdet.

2 megjegyzés:

  1. Végre kibékültek :D Nagyon jó rész volt, csodásan írsz. Várom a következő rész, kíváncsi vagyok a további eseményekre :*

    VálaszTörlés