2014. augusztus 12., kedd

12.Fejezet!

Sziasztok! 
Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog! 
Nagyon köszönöm a támogatásotokat, nagyon jól esik! 
Várom továbbra is a véleményeket és a feliratkozókat! 

Jó Olvasást, 
Amelia S. 

Mia Diamond


Sóhajtva ültem fel, majd indultam meg az ajtómhoz, hogy a zárban levő kulcsot elfordítsam. Semmi kedvem senkivel sem beszélni, még a zenét is hangosabbra vettem, de az illető nem akar tágítani. Bosszúsan rúgtam le magamról a csizmámat, s bújtattam lábaimat a békás mamuszomba. Szinte csiga lassúsággal indultam az ajtóhoz, hogy megnézzem ki is zaklat engem. Elfordítottam a kulcsot, majd a faszerkezet engedelmesen kitárult.
- Mit akarsz, Louis ? - vetődtem le az ágyamra.
- Beszélni. Jól vagy ? - csukta be az ajtót.
- Tökéletesen. - könyököltem fel. - A napom nem is lehetne jobb, egy fedél alatt ezekkel. - gúnyolódtam.
- Soha nem állt jól neked a szomorúság. - vetődött rám.
- Louis még is mit akarsz csinálni ? - kérdeztem rá félve.
- Felvidítani. - vágta rá.
- Elég, ha beszélgetsz velem. -  mondtam, mire bólintott, de továbbra sem szállt le rólam, hanem a combjaimra ült.
- Hol jártál ma ? - érdeklődött.
- Mondtam már, dolgom volt.
- De most csak ketten vagyunk. Ki vele!
- Az orvosnál voltam, aki azt mondta helyre jöttem. - mosolyodtam el. - Nem kell többé a gyógyszer.
- Ez remek hír. - nyomot puszit az arcomra. - A lányok, nos igen itt aludtak. Korán elmentél lefeküdni, Ők pedig későn érkeztek. Azért mondom el, hogy tud és ne kérdez rá, nem szóltunk mert kiakadtál volna.
- El kell fogadnom, hogy itt vannak. - motyogtam.
- Pontosan, de nem muszáj össze futnotok.
- Figyelj, Lou. - sóhajtottam. - Nem érdekelnek már a lányok, bele fáradtam a veszekedésekbe. Fogalmam sincs mit követtem el ellenük, hogy így bánnak velem. Nem hagytam magam, így vissza szóltam, de én már semmit nem fogok tenni. Egy házban élek veletek, így elfogadom. Össze futhatok velük, joguk van itt lenni, hiszen a barátnőitek. - piszkáltam az ujjaimat.
- Biztos minden rendben ? - néz rám össze szűkült szemekkel. - Harryre érteted ezt vagy a lányokra ?
- Mindenkire, oké ? Egyszerűen csak elegem van,  belefáradtam.
- Harry nagyon sajnál mindent.
- Nem tudok megbízni benne, bármennyire is vissza akar kapni, nem látom a folyamatos igyekezetét. Rosszabb lett, amióta egy házban kell lakunk, szemben van a szobája, érted ? Azt hiszi vissza kaphat, de ez már rég nincs így.  - rázom meg a fejemet.
- Nem fogsz neki megbocsájtani ?
- Hm.. nem, vagyis egyszer biztos, de nem most.
- Össze fog törni, bele fog bolondulni a hiányodba. Soha nem értettem a turnékon mi nála ez a nagy vissza vonulok a szobámba egy időre, de most már egyre több dolgot értek meg. Mia gondol át, hibát fogsz elkövetni.
- Ezt már eldöntöttem.
- Louis, ideje vissza jönnöd, - csapódott ki az ajtóm, s halottam meg azt a rekedtes hangot, ami miatt kétszer gyorsabban szokott verni a szívem. - El már vár. - fejezte be a mondatott, amit feléledt a döbbenetből.
- Gondolkodj el rajta. - nyomot egy puszit a homlokomra, majd leszállt rólam. Harry mellett kicsusszant, aki még mindig engem nézet. Győztes mosoly terült el az arcomon, majd ujjaimat az ajkaimra vezettem csak, hogy még jobban idegesítsem, össze zavarjam. Azt hiszem bejött, pillanatokon belül el hagyta a szobámat. Hangos kacaj szökött ki ajkaimon, egyáltalán nem bánom, hogy itt vagyok jól fogok szórakozni. Kibújtam a mamuszomból, majd becsuktam az erkély ajtómat, végül az ágyra hasaltam. A zenét leállítottam, hátha elcsípek pár mondatot az ajtóm előtt. A telefonom rezegni kezdet, azonnal megnyitottam az üzenetet.
" Nem fog sikerrel járni a terved, ne feled egy lépéssel mindig előtted. - X "
Napok óta nem kaptam tőle üzentet, most pedig tessék itt van a legújabb. Igazából nem tudom és nem is érdekel ki ez. Elég sok mindenkinek meg van a számom, sokan utálnak is, ha rám akarnak ijeszteni ez édes kevés.
Felléptem a közösségi oldalakra és válaszoltam pár barátomnak, aztán a rajongóknak is.

***

Több rajongónak szerezhettem most örömet. Több, mint két órán át válaszoltam üzenetekre, a gyűlölködőket pedig törölhettem. Épp a Tv csatornák között váltogattam, hogy továbbra is eltereljem a gondolataimat róla. Nem sokkal azok után, hogy meglátott minket Louval - félre érthető helyzetben - feljött a szobájába, ahogy hallottam egyedül. Talán fél órája csatlakozott ismét a fiúkhoz, akik a nappaliban filmeztek. Őszintén örülök, hogy írtam a rajongóknak, legalább a figyelmem nem kalandozott el. A tv sajnos nem szeretne lekötni engem, így ismét kezembe kerül a telefonom és egy üzentet kezdek pötyögni.
" Nagyon hiányoztok! Holnap egy kis skype ? Csók, Mia" 
Elküldtem mind a négy legjobb barátnőmnek, akik most az óceán napsütéseit élvezik. A választ viszont nem tudom megvárni, ugyan is az én nevem hangzik el mindennél hangosabban.
- Mia! - szólít másodjára is Liam. Nem sok kedvem van lemenni s továbbra is a lányokat nézni, ahogy enyelegnek, az sem biztos, hogy a negyedik hárpia is elment. Mivel nem tudom ki vagy mi vár lent, így a békás mamuszomat félre téve veszem fel ismét a csizmámat. Lassú léptekkel indulok meg a lépcsőn, de ahogy meglátom az ismerős személyt a lépcső alján beszélgetni Liammel, gyorsítottam a lépteimet. Fél pillanatra a nappaliba pillantottam, ahol a négy fiú úgy tesz, mintha a filmet nézné. Az utolsó lépcsőfokról sikítva ugrok vendégem nyakába, aki szorosan öleli a derekamat. Lábaimat köré kulcsolom, a sírás határán vagyok, de ezek csak öröm könnyek lennének.
- Nagyon hiányoztál. - nyom puszit az arcomra.
- Te is nekem. - suttogom a fülébe. - Hogy kerülsz te ide ? - nézek rá.
- Beszéltem Li- vel, aki mondta, hogy most itt laksz.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, mire Ő csak mosolyogva bólintott.
- Gyere, nagyon sok mindent kell mesélned. - ugrok le róla, majd a kezét megfogva kezdem el felrángatni az emeletre. Olyan vagyok, mint egy kisgyerek, aki meglátott valamit a szupermarketben és megakarja mutatni az anyukájának is.
- Tudok jönni magamtól is. - csikizi meg az oldalamat, mire ismét felsikoltok, Ő pedig csak nevet. Felszaladok előtte, mire Ő is gyorsít és hamar beér engem.

***

Ezek a napok lesznek életem legjobb napjai a házban. Liamnek ezért még ezerszer hálás leszek, hogy beszélt vele és ide hívta. Szemétség Őt is felhasználnom a féltékenységi akciómhoz, de így hozta a sors. Louist is áldani fogom egy ideig, szóval valamivel majd meglepem Őket. Nagyon sokat beszélgettünk, végül Li is csatlakozott. Szerencsémre semmi olyat nem mondtam el, amit nem szabadott volna. A végén már mindenen nevettük, párnákat dobtunk egymásnak. A kora esti órákban viszont távoznia kellet, amit nem akartam, de megígérte most hosszabb ideig Londonban lesz. A nappali előtt áthaladva csak Harryt láttam a kanapén ülni, ahogy engem néz. Liam hamar elbúcsúzott, mert a telefonja megszólalt, ami nekem ismét jól jött.
- Hamarosan hívlak.
- Várni fogom. Vigyázz magadra!
- Te is! Szia! - nyomot egy puszit az arcomra, végül elment. A konyhában kentem magamnak két nutellás kenyeret, amit gyorsan el is fogyasztottam. Mosolyogva dőltem neki egy pillanatra az ajtónak, végül elindultam a szobám felé. Összességében elég jól alakult ez a napom, a lányokat is tudom kezelni, nem lesz itt semmi gond. Mielőtt még beérhettem volna, egy kéz ragadott meg és húzott be a szemben levő szobába. Az ajtó mögöttünk csukódott, engem pedig finoman neki lökött.
- Tudom mit művelsz, cicám! Megsúgom nem fog össze jönni. - hajolt hozzám közel, nagyon közel.
- Oh igazán ? - mosolyodtam el. - Lehet még sem ismersz eléggé, drágám! -simítottam mellkasára kezeimet.
- Tudom mire megy ki ez az egész, de erre semmi szükség, csak kérned kell és én megteszem.
- Bármit ? - hajoltam én is közelebb, ajkaink már súrolták egymást, de eszem ágában sem volt megcsókolni, bármennyire is hiányzik.
- Igen. - lehelte ajkaimra.
- Szakíts. - húzódtam el, mire Ő meglepetten nézet rám. - Azt hitted megcsókollak ? Nem őrültem meg, bizonyítsd, hogy tényleg szeretsz. - löktem el magamtól, ami most sikerült is. - Ha igazán ismersz tudod mit tervezem és mire vágyom. - ezzel ott hagytam. Becsuktam magam mögött az ajtómat, majd neki dőltem és elnevettem magam. Büszke vagyok, mert ellen álltam. Egy kiadós zuhany után, pizsamába bújva kezdtem filmet nézni, de a végére már nem emlékezhetek, mert azt hiszem elaludtam.

3 megjegyzés: