2014. augusztus 6., szerda

10.Fejezet!

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog! 
Őszintén nem igazán vagyok megelégedve vele, lehetett volna jobb is....
Röstellem azt is, hogy ilyen soká érkezett meg, de egyszerűen nem találtam hozzá a szavakat.
Köszönöm a sok támogatást, nagyon jól esik!
Várom a véleményeket!

Jó Olvasást,
Amelia S.


Mia Diamond


 Nem tudom mennyit aludhattam, de igazán jól esett. Körbe pillantottam, már nem a nappaliban feküdtem, hanem a saját ágyamban, az óra szerint pedig már reggel van. Rendesen kiütöttem magam a sírással, s azzal a gyógyszerrel amit az orvos írt fel. Lassan kászálódtam ki az ágyból, majd indultam meg a fürdőbe. A tükörbe nézve úgy éreztem ez nem én vagyok, hanem valaki  más. Egy frissítő zuhany után felöltöztem, majd össze kötöttem a hajamat. Telefonommal a kezemben indultam le, hogy megnézzem van - e itt velem valaki. A konyhából kisebb zajok szűrődtek ki, így ara indultam. Mindenre számítottam, amikor be nyitottam csak erre nem. Louis és Harry a pultnál ültek, nyugodtan beszélgettek. Vissza gondolva a tegnapi napra, Lou eléggé kiakadt. Úgy látom a verést sem vetette meg, ugyan is Harry szeme alatt egy hatalmas monoklinak adott helyet. Dühösnek kellene lennem, de nem vagyok. Igaza lehetett Louisnak ennyit megérdemelt. Igazából azt sem értem Louis hogy jutott be, de gondolom el vitte a kulcsomat, hogy reggel jönni tudjon hozzám.
Nem igazán tudtam megszólalni, inkább csak csendben el akartam tűnni. A csendből ítélve csak Ők ketten vannak itt, ami valamelyest megnyugtat, mert így neki eshetek mind a kettőnek. Aztán eszembe jutott, ha Liam itt lenne, akkor nem kellene Harryvel beszélnem. Nem futhatok örökké ez elől, túl kell lennem rajta. 
- Jó reggelt. - suttogtam. 
- Jó reggelt. - köszönt Lou. - Hogy érzed magad ? - tett le a pultra egy szem gyógyszer egy kis vízzel. 
- Jobban. - vettem be azt a kis rózsaszín pirulát. - Ő mit keres itt ? - kérdeztem, mintha itt sem lenne.
- Ömh.. - vakarta meg a tarkóját. - Elakart jönni. - nyögte ki végül.
- Mondtam, hogy nem kell bántanod, erre Te mit csinálsz ? Beversz neki egyet! - emeltem meg egy picit a hangomat. -  Nem lett volna rá szükség, ha nem hazudik, akkor hidd el elég nagy bűntudata van. - pillantottam rá.
- Sajnálom! - hajtotta le a fejét.
- Felejtsük el, azért szép ütés lehetett. - veregettem hátba. 
Nem tudok tovább meglenni  vele egy légtérben, így arra gondoltam a szobámban húzom meg magam, míg el nem mennek, vagy legalább el megy. Sóhajtva löktem ki az ajtót, ezzel egy időben a bejárati is nyitódott. A három el veszett bárányka jött be, zacskókkal a kezükben.
- Az volt. - szólt utánam Lou.
- Jó reggelt! - erőltettem magamra egy mosolyt.
- Szia! - köszöntek.
- Jobban vagy ? - nézet rám Liam.
- Sokkal. Louis ápolása, a gyógyszerek sokat segítettek. - mosolyodtam el, azt hiszem őszintén. Tényleg nagyon sokat jelentet nekem, hogy itt volt, ápolt.
- Ennek örülök, hoztunk reggelit. - rezzentette meg a zacskót.
- Ugye hoztátok az Én kedvencemet is ? - néztem rájuk reménykedve.
- Persze. - nyújtotta nekem a zacskót Niall.
- Köszönöm. - Indultam meg az emeletre.
- Nem eszel velünk ? - szóltak utánam, de nem válaszoltam.
Az ajtómat hangosan csaptam be, majd terültem el az ágyon. Őszintén nem voltam éhes, azt viszont nem tudtam volna eldönteni, hogy a betegségtől vagy a találkozástól. Lehunytam a szemeimet és hagytam, hogy a sötétbe húzzanak.

****

Elaludhattam, ugyan is arra ébredtem, hogy valaki  bejön hozzám, majd befekszik mellém. Az illatáról azonnal felismertem, még sem akartam egyből el lökni magamtól, mert már nagyon hiányzott. Több mint két napja nem volt itt, nem aludtunk együtt, nem üdvözölt csókkal vagy épp köszönt el, amikor el ment. Hiányzik, de muszáj el taszítanom amíg meg nem beszéljük ezt. Lassan nyitottam ki a szemeimet, s találkozott a smaragd zöld szemekkel. Nem tévedtem, szemei mindent elárultak.
- Mit keresel Te itt és mennyi az idő ? - nyöszörögtem miközben ki bújtam mellőle.
- Dél is el múlott. Beszélnünk kell.
- Oh te jó ég, ennyit aludtam. - csodálkoztam el. - Nincs miről beszélnünk, legalább is egyenlőre.
- Szóval van még esélyem ? - állt elém.
- Nem tudom, Harry. - ültem le az ágyamra. - Erősen megingott a bizalmam feléd.
- Nincs miért bizonytalannak lenned. - guggolt elém.
- De van, mert akár mennyire is hinnék neked, valami meg gátol ebben. - simítottam az arcára a kezemet. - Lehet, nem is veled van a gond, hanem velem. - sóhajtottam fel.
- Jól figyelj rám, veled semmi baj nincs. Én vagyok az aki néha el veti a sulykot, de a kapcsolatunk sok mindent kibírt, ezt is megoldjuk.
- Nem. - ráztam meg a fejemet, még mielőtt folytattam volna megszólalt a telefonom. Azonnal utána nyúltam, kicsit félve, de megnyitottam az üzenetet.
" Tudom, hogy beteg vagy, de betudsz jönni el köszönni a csoportodtól ? xo,Tom " 
Elmosolyodtam, végül is jobban vagyok, el kell köszönöm Tőlük. Felpattantam, majd a táskámat felkapva indultam ki, faképnél hagytam ismét. A lépcsőn lerohantam, de a nappaliban meg is torpantam. Mit keres itt ez a négy szipirtyó ? Ez az Én házam, így első számú szabály, hogy Őket nem látom szívesen.
- Mia, még is hová mész ? - jött utánam Harry.
- Még is mit keresnek ezek itt ? - hagyom figyelmen kívül a nekem intézet kérdést. - A válasz sem érdekel, - itt szándékosan Hazzra pillantottam. - mire haza érek senkit nem akarok itt látni. - morogtam.
Hogy a frászba gondolták, hogy ide hívják ezeket ? A három lányt még talán elviseltem volna na, de az a picsa Taylor ?! Idegesen szálltam be az autómba, pillanatokon belül pedig valaki beült mellém.
- Szállj ki! - nézetem rá.
- Nem. - jelentette ki határozottan. - Beszélni fogunk! - követelte.
- Arra várhatsz. - horkantam fel. - Utoljára mondom, szállj ki!
- Ezt estig is játszhatjuk. - mosolyodott el. - Ha nem indulsz, elfogsz késni. - folytatja.
- Azt sem tudod hová indulok. - pufogtam.
Kuncogott, amitől Én egyre csak idegesebb lettem. Kitolattam a feljáróról, majd próbáltam az útra koncentrálni. Bekapcsoltam a rádiót, fel tekertem a hangerőt, csak is azért, hogy megszűnjön Ő létezni. Hamar rá jöttem, hogy ezzel  nem érek el semmit, mert még mindig itt van, egy kocsiban utazunk. Lehet nagyon felfújtam ezt a dolgot, de nem tehetek róla. Félő lenne, ha Ő látott volna meg, ahogy valaki megcsókol azonnal bevert volna neki egyet, alig tudta volna kimagyarázni. Egész idő alatt nem szólt hozzám gondolom várta, hogy lenyugodjak. A közlekedéshez képest elég hamar parkoltam le a szokott helyemre.
Csendben ballagtunk egymás mellett, intettem a portásnak, majd a termemet kerestem.

****

Öröm volt Őket látni, mielőtt szünetre mennem. Így, hogy megbetegedtem, engem hamarabb küldtek szabadságra, mivel a csoportommal Én értek legjobban szót, így nekik is kiadták a jól megérdemelt pihenőt. Ismét csendben kocsikáztunk, egyáltalán nem értem miért jött velem.
- Miért jöttél, ha meg sem szólalsz ? - pillantottam rá.
- Talán kiélvezem azt, hogy kettesben lehetünk. Nagyon hiányzol!
- Nekem nem. 
- Hazudsz. Louis mondta mennyire ki vagy.
- Most örülök, hogy kaptál Tőle.
- Ennyire Te sem vagy szívtelen. - rázta meg a fejét. - Taylor és köztem nincs semmi, csak...
- Tudom Harry. - pillantottam rá. - Mindig ugyan az a szöveg, a menedzserek találták ki, csináld ezt és ezt. Nekem ebből elegem van!
- Erről nem tudtam, higgy nekem.
- Te is pontosan tudod, hogy tudnod kellett róla.  Ha nem egyeztél bele még akkor is. - parkoltam le.
- Nem találkozom vele, csak ha nagyon muszáj. Nem szoktam megcsókolni, úgy mint téged. Nem mondom neki, hogy szeretem, mert nem lenne igaz. Nekem csak Te létezel, miattad viselek el mindent, Téged szeretlek! - fogta meg a kezemet.
- Jelenleg ezek nekem, csak üres szavak. - szálltam ki a kocsiból.
A kapuban össze futottam Niallel és Daniellel, akik épp elköszöntek Liamtől és Taylortól. Nem hiszem el, hogy ezek még mindig itt vannak.El sietve mellettük, rohantam fel a lépcsőkön. Azért a jó hallásomnak köszönhetően meghallottam egy két mondatott.
- Harry, drágám hol jártál ?
- Volt egy kis dolgom. - muszáj volt vissza fordulnom, épp engem nézet.
- Nekem mennem kell, de később látlak. - megcsókolta, Ő pedig ismét nem ellenkezett.
Bevártam az épp felém induló Liamet, majd hallgattam a beszámolóját, miszerint a fiúk rég elmentek a lányokkal. Reménykedtem benne, hogy Louis itt lesz, hogy újra elsírhatom neki a bánatomat, de előtte megfenyegetném, hogy ne tárgyalja ki ezt Harryvel. Liam pont akkor lépet, be amikor Hazz felért  a lépcsőn.
- Persze, nincs köztetek semmit. - suttogtam, majd besiettem. Liam a nappaliba hívott, amit nem igazán értettem. Mindent megértettem, amit beszélni kezdett...

4 megjegyzés: