2014. július 31., csütörtök

9.Fejezet!

Sziasztok!
Meg is érkeztem a következő résszel, remélem tetszeni fog! 
Sajnálom, ha valaki nem erre számított, szívesem olvasom kommentben a Ti ötleteiteket is. 
Kitisztult a kép tudom mit akarok. Szeretném megköszönni barátnőmnek, aki össze zavart, majd a tudta nélkül vezetett ki a gödörből, amibe bele lökött. Egy fantasztikus új ötlet született meg! Ígérem nem lesz mindig ilyen depis a hangulat, de a következő részek ilyenek lesznek vagy nem! :D
Nagyon köszönöm a támogatásokat, nagyon jól esnek! 
Várom a véleményeket! 

Jó olvasást, 
Amelia S.

Mia Diamond


Bámultam az üzenetet, képtelen voltam felfogni, mit is jelent ez. Az agyam pörgött, szükségem van valakire, akinek mindent elmondhatok, nem ítél el. Remegve vettem ismét a kezembe a telefonomat, s emeltem a fülemhez, a miután tárcsáztam a megfelelő számot. Egyszerűen nem értem mi folyik itt. Ki küldi ezeket az üzeneteket ? Ki X ? Ki akar rám ijeszteni, miközben olyanokat, ír amiket csak Én tudok ? Annyi hasonló gondolat jár még a fejemben.
- Louis, szükségem van rád. - remegett meg a hangom, miközben fel vette a telefonját.
- 5 perc és ott vagyok! - ezzel lerakta.
A kanapéra kuporodtam, fel húztam a lábaimat, fejemet a térdeimre eresztettem. Nem sírtam, próbáltam erős maradni. Össze rezzentem a kopogásra, az ajtó felé pillantottam, majd csak néztem.
- Mia! - kopogtak újra. Mélyen szívtam be, majd fújtam ki a levegőt, miközben felálltam. Lassan fordítottam el a kulcsot, miután megbizonyosodtam arról, hogy csak Louis van itt. A fa szerkezet kinyílt, végül megpillantottam. Fekete farmert viselt, egy kék pólóval, haja szokásosan állt. Kedvesen mosolygott, miközben kék szemi aggodalmasak voltak.
- Szia! - hangom halk volt, szinte csak suttogtam. Félre álltam, ezúttal Ő becsusszant mellettem, az ajtót pedig újra vissza zártam.
- Szia! - nyomot egy puszit az arcomra. - Minden rendben ? - fürkészett.
- Nem. Nagyon sajnálom, hogy ide kellett rángatnom téged, de szükségem van valakire, akinek mindent el mondhatok. Tudom, hogy most biztos lenne jobb dolgod is, de Én már nem bírom magamban tartani. Azért Te rád eset a választásom, mert Te biztos megértenél és ....- a hangom el halt, a kezemmel hadonásztam, szaporán vettem a levegőt.
- Kicsi Mia, nyugi. - fogta le a kezeimet. - Nyugodj meg! Rendben ? - mire csak bólintottam. - Miattad szívesen hagyok ott mindent s jövök ide. Üljünk le, mond el szépen mi az amit csak velem akarsz megosztani.
- Tudom, hogy Te ezt megértenéd, nem haragudnál talán csak egy kicsit. Nem hibáztatsz se engem, se Harryt. Louis ígérd meg, hogy nem fogod Őt bántani! - néztem mélyen a szemébe.
- Ígérem. De miért ?
- Mert Én és Ő.... Szóval mi egy pár vagyunk, vagy inkább már csak voltunk. Ezt nagyon nehéz elmagyarázni. - töröltem le egy kósza könnycseppet. - De azért megpróbálom. - nevettem fel, keserűen. - Ahogy azt említettem mi együtt vagyunk, mert még nem szakítottunk. Két napja nem engedem a közelembe, eléggé fel zaklatott a tudat, hogy újra Taylorral kell lennie. Mikor haza jöttem, ürügy volt a betegség, de mára már nem az. Rosszul vagyok, egyre rosszabb lesz. Nem tudom mit kellene tennem, annyira rosszul eset, hogy előttem csókolta meg, Harry nem ellenkezett. - hadartam.
- Mia! - állít le. - Te és Harry ? Még is mióta ?
- Emlékszel még mikor Liam bemutatott nektek ? - mire, aprót bólintott. -  Az után kezdődött ez az egész.
- El kell mennünk egy orvoshoz, miután mindent el meséltél.
- Nem értem mit kellene még el mesélnem. - csattantam fel. - Elegem van abból, hogy bujkálnunk kell. Elegem van a félelemből, amikor turnéra mentek. Félek, hogy megcsal valakivel, vagy azzal jön haza, hogy szakítani akar. Elég abból, hogy nem mutatkozhatunk együtt, másokkal kell együtt lennie. Honnan tudjam, hogy nem kavar valakivel ? Tudjuk miért csináltuk ezt, mert nem akart kitenni Liam haragjának, az utálkozóknak. Ezek nem számítanak, hisz Liammel folyton veszekszünk az utóbbi időben, a rajongók is utálnak, már csak azért mert fel kerül veletek egy közös kép! - ennyi  volt, kitört belőlem a zokogás.
- Shhh....- húzott a mellkasára. - Minden rendben lesz. Harryt meg kellene hallgatnod. Megértem miért csináltátok, hidd el szeret Téged, ha ezt vállalta. Ne forduljon meg a fejedben, hogy szégyel, mert nem igaz. Igaz, most szívesen behúznék neki egyet azért az étteremért, azért meg főleg mert el vállalt kamu kapcsolatokat, azért meg még jobban, mert még a legjobb barátját sem avatta be.  - morogta.
- Megígérted. - motyogtam a mellkasába.
- Tudom, épp ezért nem teszem. - puszilt meg.  - Nem is értem, hogy titkolhattátok el ezt három évig ? - akadt fent ezen a tényen.
- Hidd el, mára már nekem egyre rosszabb, akkor még nem gondoltam a következményekre. Ha most teljesen őszinte akarok lenni mindenkivel, teljesen ki fognak akadni.
- Nem olyan biztos, jó lehet mérgesek lesznek, de utána megfogják érteni.
- Te miért veszed ilyen könnyen ? - nézek rá.
- Mert nincs miért haragudnom, két olyan barátomra akik szeretik egymást, bármennyire is szar helyzetben vannak most. - húzódik mosolyra a szája.
- Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy. - öleltem magamhoz.
- El kell mennünk egy orvoshoz, aki megvizsgál.
- Olyan kis szemét, hangulat gyilkos vagy. - vágtam hozzá egy párnát. - A többiek hogy vannak ? - érdeklődöm.
- Zayn, Perrivel van, míg Niall új dalokat ír. Liam nagyon aggódik érted, Harry meg...
- Mi van vele ?
- Nem értettük miért viselkedik furcsán. Egész nap a szobájában van, ordítozik ha valaki beszélni akar vele, nem nagyon van étvágya sem.
- Akkor nem tölti az időt Taylorral ? - húztam kisebb mosolyra ajkaimat.
- Nem. - rázta meg a fejét. - Te mosolyogsz. - böki meg az arcomat, mire fel nevetek.

***

- Megyek elkészülök, aztán mehetünk. - álltam fel.
Örülök, hogy valakinek végre mindent el mesélhettem. Megért minket, számomra ez nagyon sokat jelent, arra biztat beszéljek vele, de ezen még gondolkodnom kell. Louis ahogy mondta orvoshoz fog vinni, így egy alapos, gyors zuhany után megtörölköztem. Egy fehérnemű szettbe bújtam, a hajamat megszárítottam, felkötöttem. Nem sminkeltem magam, mert nem éreztem szükségének. Egy kék csőfarmert vettem fel, hozzá egy toppot, végül egy kötött pulóvert. A fontosabb dolgaimat bele dobáltam a táskámba, lábaimat a sarumba bújtattam, majd indultam is a várakozó Louishoz. A lépcsőn száguldottam lefelé, tulajdonképpen már jobban éreztem magam.
- Indulhatunk ?
Bezártam a házat, utunk a jó öreg Rand Roverhez vezetett. Beszálltunk, majd Ő indította is a motort. A zene halkan töltötte meg a teret, miközben mellettünk az épületek sorra váltották egymást. Az idő mintha le lassult volna, egy futó szalagon mozogtunk volna.
- Louis ?
- Hm?
- Miben zavartalak meg, amikor el rángattalak magamhoz ? - harapdáltam az ajkamat, amit Harry annyira imád.
- Épp El-hez indultam, de lemondtam.
- Annyira sajnálom, attól még hogy Őt nem kedvelem, a Te boldogságod fontos nekem.
- Semmi baj, este találkozzunk, ha csak nem lesz rám ismét szükséged. -nevetett fel.
- Azt hiszem megleszek. - vontam vállat.
Az út további részében csend telepedet az autóra. Egy parkoló helyet kerestünk, végül a kórházba igyekeztünk. A recepciós hölgy, aki már kicsit idősebb volt, eligazított minket. Egy kórteremhez, ami előtt várnunk kellett az orvosra. Dr. Jackson jó pár perc elteltével jelent meg, engem behívott, magammal rángatva Louist is. Elmondtam mi a panaszom, s hogy mióta tart. Fel tett pár intim kérdést is, amikre piruló arccal válaszoltam, kicsit kínos volt ez Lou előtt. Megvizsgált, aztán olyat mondott amitől azt hittem elájulok. Beküldött egy nővért, aki vért vett Tőlem, majd egy másik részlegre mentünk, ahol azonnal szólítottak. A zselé hideg volt a hasamnak, az sem volt kellemesebb érzés, ahogy rá nyomták azt a nem is tudom mit a hasamra. A nőgyógyász nem mondott semmit, ezzel Én csak egyre idegesebb lettem. Vissza mentünk Dr. Jackson vizsgálójához, s vártunk. Fél óra múlva ismét behívott minket, mivel két lehetősége volt a rosszul létemnek. Az első egy sima kis gyomor rontás, míg a második egy kis baba, aki bennem fejlődik. Megnyugtatott, hogy nem vagyok terhes. Csalódott lettem, mert örültem volna egy kisbabának, ami Harryvel még jobban össze kötne minket, de jelenleg örültem is. Örültem, mert nem ilyen helyzetben kell születnie, nem most. Kaptam gyógyszert, amit Lou ki is váltott a patikában. Haza felé megálltunk egy gyors étteremnél, elvitelre vettünk kaját, majd ismét a házamban tudhattam magam. A kanapén telepedtünk le, miközben a sima kis gyomor rontásomat ünnepeltük. Lou kezét néha annyira szorítottam, attól féltem eltöröm, de Ő tűrte. A Tv-t kapcsolgattuk, amikor megláttam NEW ! magazint. Imádom, mert mindig csak valós sztár híreket közölnek. Nem arra mennek, hogy hamisat kreáljanak, hanem arra, hogy igazat mondjanak. Ezúttal megbántam, hogy itt hagytam a csatornánk. Egy kisebb videó volt Harryről és arról a kis ribancról, a két nappal ezelőtti étteremben, majd egy ami ma készülhetett. Szóval otthon ül és sajnálja magát a szobájában ?! Na persze! Mindig is értett hozzá, hogy manipulálja az embert. Ha az egyik nem repül rögtön, ott a tartalék.
- Ezt jobb, ha nem nézed tovább. - kapcsolja ki a Tv- t.
- Szerintem is. - pillantok rá, fátyolos tekintettel.
- Esküszöm, amit otthon fog Tőlem kapni, azt nagyon megbánja. - morogta a hajamba.
Elég sokáig ültünk a kanapén össze ölelkezve. Sírtam, biztos vagyok benne, hogy holnap, ha valaki meglát azonnal el szalad. Duzzadt, piros szemeim lesznek, amiket még a smink sem fog eltakarni. Harry hogy lehet ilyen ? Ennyit jelentek neki ? Feladja még a próbálkozást is ?
Louis az ölébe húzott, előre hátra ringatott, miközben dúdolt. A zokogásom csillapodott, majd végül csak szipogásba ment át. Egyre laposabbakat pislogtam, míg végül el nyert a sötétség.

6 megjegyzés:

  1. Haj jajjjj neee h szét menjen a kis parocskam :)) annyira ügyesen írsz annyira imadom :)) siess a kovetkezovel xxxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves K!
      Semmi sem biztos még a blogban :) örülök, hogy tetszett, igyekszem a következővel! :)
      Xx, Amelia S.

      Törlés
  2. Izgalmas, nagyon izgalmas. Csodálatosan írsz, remek rész volt (ismét). Várom a kövit :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aniee! Hamarosan érkezik a rész, már csak pár órát kell rá várni, hamarosan megtudod, hogyan fog folytatódni. :) Örülök, hogy így gondolod, s tetszik amit írok. :*

      Törlés
  3. Imadom!! Nagyon tetszik a blogot!!mar alig varom a folytatast

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök! :) Pillanatokon belül tényleg olvasható lesz a rész!!
      xx, Amelia S.

      Törlés