2014. július 27., vasárnap

8.Fejezet!

Sziasztok! 
Meghoztam a következő részt, nagyon sajnálom a késést. 
Ezzel a blogommal kapcsolatban megrekedtem egy kicsit, nem igazán tudom mi legyen a folytatásban. Volt elképzelésem, de mára már más gondolatok is felötlenek néha. Lassabban fognak jönni a részek, de jönnek. Heti egy részt megpróbálok nektek hozni, egy kis türelmet kérek tőletek! Nem fogom abba hagyni, csak kell gondolkodó idő. 
Remélem a rész tetszeni fog! 
Szeretném megköszönni a támogatásotokat, nagyon jól esik! 
Várom a véleményeket is! 

Jó olvasást, 
Amelia S. 

Mia Diamond 



Egész úton csendben voltam, feszengtem pedig nem kellett volna. Rossz elő érzetem volt az ebéddel kapcsolatban, ez az érzés pedig az étteremben sem múlt el. Harry is érezte rajtam, de nem szólt semmit. Eléggé nagy port kavarnak az ilyenek, ha egy banda taggal utazom kettesben. Amint felléptem a közösségi oldalra, tele volt velünk az összes oldal. Sokan kívántak a föld alá, sokan pedig olyanokat írtak, hogy össze illenénk. Éreztem, ahogy ültünk és azon gondolkodtunk mit kellene rendelni, persze Niall a fél étlapot szerette volna. Éreztem, el kellett volna jönnöm, de nem tettem. Hatalmas hiba volt!
    A fiúk nagyban arról vicceltek, hogy Niall szokása szerint felfalja a kajáldát, amit az Ír manó is viccesnek tartott, velük együtt nevetett. A rendeléseinket hamar meghozták, senkinek nem tűnt fel, de a pincér nő a szemével próbálta felfalni a pasimat. Hozzá kellett már szokjak, de amikor a szemem előtt csinálják ezt, akkor az más.
- Mia, mikor lesz legközelebb szabadságod ? - szegezte nekem a kérdést, Liam.
- Am.- gondolkodtam el. - Azt hiszem egy hét múlva. - adtam bizonytalan választ.
- Mennyi időre ?
- Ömh.. oké, most kihallgatsz  vagy kíváncsi vagy ? - húztam fel a szemöldökömet kérdőn.
- Kíváncsi. - vágta rá, talán túl gyorsan és sejtelmesen.
- Rendben. Egy hónapra, szünet lesz a stúdióban.
- Hogy lehet ott szünet ? - értetlenkedett Zayn.
- Tudod a gyerekeknek kell egy kis szünet, hogy mással is foglalkozhassanak. - adtam értelmes választ. - De miért kérdezitek ? - néztem rájuk.
- Idővel megtudod. - felelte Niall.
- Na jó, velem ne játszatok ezt! Tudni akarom! - erősködtem.
- Hazza bébi. - jelent meg a semmiből Taylor. Ez meg mit keres itt ?
- Taylor. - szólalt meg.
- Azt hittem csak öten ebédelünk. - szólaltam meg csendesen.
Nem örültem a nőnek, egyszer már volt vele egy kisebb kalandom, szóval ezt most kihagytam volna. Egyszer már el kellett viselnem, hogy Harry vele van. Igaz, hogy csak a média előtt, de zavar nagyon is. minden idejét vele töltötte a szipirtyó csak úgy rá szállt. Ahogy a kamera előtt csókolóztam, ölelkeztek, kéz a kézben sétáltak, Luxot is magukkal víve, hogy még jobb színben tűnjenek fel. Nehéz időszak volt az akkor, majdnem véget is ért. Harry főként azért veszett össze a menedzserrel, hogy Ő nem fogja ezt tovább csinálni.
- Mert így is volt. - néz rá Louis.
- Mit keresel itt ? - származott a kérdés, mellettem ülő pasimtól.
- Juj, neked még nem szóltak ? - tette csípőre a kezét,s úgy bámulta kettőnk párosát.
- Miről ? - kérdezett vissza, értetlenül.
- Hát mától, újra egy párt kell alakítanunk. - esküdni mernék, ahogy ezt kimondta ördögi mosolyt küldött nekem. Rosszul lettem, úgy éreztem forog velem a világ, izzadok és mindjárt a padlón kötök ki. Bocsánatot kértem, a mosdóban jó alaposan mostam meg az arcomat. Legyűrtem a keletkezett gombócot a torkomból. Reménykedtem, hogy ez csak egy álom amiből, hamar felébredek, de nem! Amint megigazítottam a sminkemet, vettem egy mély levegőt és vissza indultam. A helyemen Taylor foglalt helyet, miközben nagy mosollyal az arcán magyarázott a fiúknak. Louison kívül mindenki próbált érdeklődést színlelni.
- Ne haragudj, elfoglaltam a helyedet! - nézet rám, egy kamu bocs fejjel. Intettem egyet, s Lou mellé ültem. Kerültem a tekinteteket, főleg egy valakiét. Nem akartam rá nézni, mert akkor könnyen lehet, elsírom magam. Egyedül létre lenne szükségem, de nem léphetek csak úgy le. Nem lehet! Távol akarok lenni Tőle, hogy gondolkodni tudja, viszont esélyt kell adnom a mondandójának is. Eldönthetem vagy inkább vádolhatom azzal, hogy hazudik, de ismerem s nem tehetem ezt vele. 
Csendben voltam, hallgattam ahogyan próbálnak beszélgetésbe elegyedni rólam teljesen megfeledkezve. Bántam ? Egy kicsit igen, mert ez egy békülős ebéd lett volna, ráadásul valamit félben hagytunk. Egy részem viszont örült, pocsék beszélgető lettem volna. Folyamatosan rosszabbnál rosszabb gondolatok suhannak át az agyamon. Miért pont most ? Miért most kell újra össze jönniük ? Na várjunk csak, ha jól tudom, már pedig jól tudom, akkor kétszer nem szokták össze hozni ugyan azt a párt. Valami itt bűzlik, valaki valamit el akar ezzel érni. Senki nem tudja, hogy együtt vagyunk vagy tévedek! 
A telefonom rezegni kezdet az asztalon, így rögtön magamhoz vettem. Annyira elbambultam, hogy azt sem vettem észre volt - e valakinél mobil. Megnyitottam az sms-t, olvasni kezdtem.
" Remélem remekül szórakozol, élvezd míg lehet! Légy vele, míg a tiéd! - X "
Ez meg mi a frász ? Ennél elcseszettebb napom sem lehet. Bevallom nem kicsit ijesztett meg ez az üzenet. Valaki figyel ? Gyorsan zártam le a telefonomat, miszerint majd otthon foglalkozom vele. Kár volt felnéznem, olyat láttam, amit inkább el kerültem volna. Taylor épp akkor csókolta meg Harry, aki nem igazán ellenkezett. Ekkor lett végleg elegem, ekkor tudtam elakarok tűnni innen. Ezek után nekem, szükségem van egy kis magányra, távol tőlük és még talán Londontól is. A szívembe, mintha késeket forgattak volna, könnyeim elő akartak törni, fojtó zokogásban.
- Fiúk, nem érzem jól magam. - szólaltam meg csendesen. - Haza megyek, ezt a beszélgetést pedig később folytatjuk. - pattantam fel. Mindenki arcára nyomtam egy puszit, majd a telefonomat magamhoz vettem. A sport táskám sajnos Harry kocsijában maradt, de jelenleg nem érdekelt. 
- Biztos jól vagy ? - nézet rám aggódva Liam. 
- Persze, haza megyek és kialszom magam. - hazudtam, mikor ez közel sem lesz úgy. 
- Később át nézzünk. - nézet rám Zayn, mire nem feleltem csak bólintottam. 
- Nem kell egy fuvar ? - nézet rám Harry. Nem tudtam rá nézni, nem ment. 
- Nem, haza sétálok. - legyintettem. 
- Haza viszlek, nincs vita. - állt fel Lou. 
- Louis itt a kocsi kulcs, majd megyek a többiekkel. - nyomta a kezébe Harry az említett tárgyat.
Az autóban számtalan emlék perget le a szemem előtt, Hazz illata lengte be az egész teret. Úgy éreztem, mintha egy nagyon kis szűk helyen lettem volna, ami egyre kisebb lesz. Soha nem voltam klausztrofóbiás, de most bátran mondhatom, olyan érzésem volt. A hűvös ablak üvegnek döntöttem fejemet és próbáltam nyugodt lenni. Louis nyugodtan vezetett, nem kérdezett semmit, a rádió halkan töltötte meg a teret. 
Hamarosan felparkolt a feljárómra, ahová szintén annyi emlék köt minket. Gyorsan pattantam ki a kocsiból, a hátsó ülésről kivéve a táskámat. 
- Köszönöm a fuvart, Lou. - öleltem meg. 
- Gyere menjünk be! - nézet szét, majd befelé vezetett. 
Ledobtam a táskámat , kibújtam a lábbelimből utam a kanapéhoz vezetett, majd egyszerűen ledőltem rá, mint egy zsák krumpli. Lou két bögre gőzölgő teával tért oda hozzám. 
- Ha Liam kért meg, hogy apáskodj felettem, semmi szükség rá. - szólaltam meg , miközben felültem, magam alá húzva a lábaimat.
- Nem Ő kért meg rá. -ült le mellém. 
- Hanem akkor ki ? - vettem el tőle a bögrét. 
- Harry. - az asztalra raktam a bögrét, majd a fürdőbe sprinteltem. Kiadtam magamból a reggelit, s azt a kevés kaját, amit ott ettem. Lou a hajamat fogta, miközben a hátamat simogatta. Velem maradt, pedig nem kértem. Egy kis wc papírral töröltem meg a számat, lehúztam a wc-t. Hátamat a hideg csempének döntöttem. Nem értem mitől vagyok rosszul, ha  csak hazudtam, talán Harry nevétől, vagy rosszat ettem.
- Jobban vagy ? 
- Jól leszek. - álltam fel. Gyorsan fogat mostam, nem szerettem volna, ha a számban marad a hányás íze.
   Töprengtem, azóta két nap telt el, nem kaptam újabb sms-t titokzatos X-től, Harrytől viszont annál többet. Nem gondoltam volna, hogy tényleg beteg vagyok, de legalább az alibim állt. Nem mentem be dolgozni, nem hagytam el a házat őszintén nem is tudnám. Gyenge vagyok, fáradt s lázas, reggel pedig rosszul léttel is küzdöm. Louis itt volt velem egy ideig, majd el kellett mennie, gondoskodott rólam, amiért hálás vagyok neki. Ahogy elhagyta a házat, hívtam egy lakatost, zárat cseréltettem. Az összes ajtót, pontosabban kettőt, zárva tartom. Nem akartam, hogy bejusson. Liam szinte minden órában telefonál, hogy jól vagyok - e, a délutánokat pedig itt tölti. Minden fiút szívesen látok, kivéve Őt. Nem mentem internet vagy tv közelébe, nem akartam hallani a legfrissebb híreket. Mindannyian győzködnek, hogy menjek orvoshoz, Én viszont túl makacs vagyok. A telefonom hangos pittyegéssel jelezte, hogy új üzenetem jött. Semmi kedvem nem volt megnyitni, egyet sem szoktam elolvasni, aztán arra gondoltam hátha fontos. Bár ne tettem volna!
" Ajánlok egy orvos, aki majd megmondja mitől is vagy így a padlón... Csók X "

2 megjegyzés:

  1. ÙÙÙ!!!!Ez nagyon jò lett.Eddig utáltam Taylor-t most mégjobban.Siess a kövi résszel. :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szofi!
      Örülök, hogy tetszik, hamarosan érkezik a következő rész, de abban nem lesz nagy szerepe Taylornak! Hupsz, ez egy kis kulissza titok :D
      Puszi Amelia

      Törlés