6.Fejezet!

Sziasztok Drágák! 

Ahogy nem rég is írtam, a blog vissza tért és meg is hoztam a 6.fejezetet, remélem tetszeni fog! 
Lehet, hogy egy kicsit rövid lett, de a következő rész hosszabb lesz! 

Az előző bejegyzésben, minden fontosat leírtam. 

Várom a véleményeiteket! 

Jó Olvasást, 

Amelia S.

Mia Diamond

- Jézusom, Harry. - tettem a mellkasomra a kezemet. Hevesen vettem a levegőt, annyira rám ijesztet ahogy a gardróbomban állt. - Megijesztettél. - veszem továbbra is gyorsan a levegőt.
- Sajnálom. - húz magához közelebb. - Tudod, ezt most ki is használnám, de nem sok időm lenne rá. - mosolygott rám. Szavaitól az arcom lángba borult, a törölközőt még szorosabban fogtam magamra.
- Nekem van a leggyönyörűbb barátnőm. - nyomot puszit a nyakamra. - A legokosabb. - haladt felfelé. - A legjobb táncos. - nyomot puszit a számra. - A legjobb hazudozó, akit szeretek. - csókolt meg, szűziesen.
- Nem vagyok valami szép. - ellenkezdtem.
- De, hidd el Cica. - nyomot egy csókot a homlokomra.
- Elárulnád végre miért is vagy itt ? - húztam fel a szemöldökömet.
- Mia, ide fönt vagy ? - hallottam meg egész közelről Liam hangját.
- Szóval ezért. - vakarta meg a tarkóját.
- Mit keres Ő itt ? - suttogom, ahogy valami ruha után kutattam.
- Azt hiszem, csak aggódik érted.
- Te maradj, itt Én pedig felöltözöm. - csókoltam meg. - Meg ne merj szólalni! - motyogtam az ajkaira.
- Eszemben sincs. - rázta meg a fejét.
Az össze válogatott ruhákkal át vonultam a fürdőbe és becsuktam az ajtót. Gyorsan törölköztem meg és kaptam magamra a fehérnemű szettemet. Egy cső farmerbe bújtattam a lábaimat, míg egy egyszerű felsőbe a felső testemet. Hajamat, felkötöttem, végül egy minimális sminket tettem magamra. Talán ki kellene szólnom, hogy itt vagyok, vagy hagyjam, hogy el menjen ? Bár mennyire is megbántott a testvérem, nem lehetek vele rosszban, főleg úgy, hogy a fiúkkal is találkozom. Annyira kíváncsi vagyok, mi lesz az a meglepetés, bár ha Harry nem szeretné megosztani velem, akkor nem fogok neki túlságosan örülni. Megigazítottam magamon a ruhámat és kinyitottam a fürdőm ajtaját. Sehol nem volt, így gondoltam már el ment. Nyugodtan sétáltam le a lépcsőn, annak érdekében, hogy meg győződjek arról, hogy nincs itt. Épp az elő szobában állt és a cipőjét vette föl.
- Liam. - hangom halk volt, de Ő még is felnézet. - Te mit keresel itt ? - néztem rá kíváncsian.
- Sajnálom, hogy csak így bejöttem, de volt kulcsom. - emeli fel az említett tárgyat. - Beszélni akartam veled a napokban történetekről, még mielőtt találkoznánk a próbád után. - sétál utánam.
- Hát akkor beszéljünk. - rántottam vállat, ami közben kávét öntöttem magamnak. Hálát adok a kis konyha tündér barátomnak.
- Sajnálom. - néz mélyen a szemembe. A szeméből mindig mindent kitudok olvasni és ez most sem volt másképp. - Őszintén, sajnálom. Tudom nem kellett volna azt mondanom, de ösztönösen jött. Aztán megvádoltam Harryt, amiért majd Tőle is bocsánatot fogok kérni, de szokás szerint nem volt otthon. - hajtotta le a fejét.
- Liam. - sóhajtom. - Elég rosszul eset, de már túl tettem magam rajta. Ne akard folyton irányítani az életem, mert már nem vagyok gyerek. Ha segítségre lesz szükségem szólni fogok. Rendben ? Nem volt szép, hogy ezt feltételezted rólam és Harry-ről. - rázom meg a fejemet. - Megértem, hogy barátnőd van, de tudod, hogy nem kedvelnek engem és vagyok annyira őszinte, hogy Én is elmondjam nem bírom Őket.
- Tudom, hülye voltam. Megértem, miért akadtál ki. Addig utálsz és hozod fel ezt ameddig csak szeretnéd. - ajánlotta.
- Tény, hogy hülye voltál. - kuncogtam. - De mondtam már, nem haragszom, habár ezt az ajánlatot még lehet felhasználom. - nyomtam egy puszit az arcára.
- Ha lehet inkább ne. - nevetett fel.
- Találkozunk a stúdiónál. - néztem rá.
- Ki akarsz dobni ? - vonta fel a szemöldökét.
- Igen, mert még van egy kis dolgom, mielőtt oda indulok. - tettem a mosogatóba a bögrémet. - Apró - pó miért is kell veletek lennem, a tanítás után ? - néztem rá kíváncsian, ugyan is nem szeretném le buktatni magamat.
- Gondoltam együtt tölthetnénk az időt és legalább megmutatok neked valamit. - mosolyog rám. - Most már megyek, hagylak még készülődni. Akkor 11 - kor. - ölelt meg.
- Igen.
Miután kikísértem és elhajtott meg könnyebbültem. Talán már nem kellene a szemébe hazudnom ?
Azonnal Hazz keresésére indultam. Ám ahogy megfordultam szembe találtam magam vele. Szorosan előttem állt, kezeit a derekamra tette és közel húzott magához. Tudta mire is van szükségem. Szorosan bújtam az ölelésébe, mert szükségem volt rá.
- Annyira szemét vagyok. - motyogtam a mellkasába.
- Nem vagy az. - nyomot puszit a nyakamra. - Számtalanszor mondtam, hogy meg gondolhatod magad, mondhatsz igazat. - suttogta a fülembe. - Kicsim, Te jó ember vagy.
- Most még sem érzem azt. - temettem a mellkasába a fejemet.
- Indulnunk kell, különben késni fogunk. - húzódik hátrébb.
- Rendben, csak adj tíz percet. - váltam el tőle és siettem az emeletre. Össze szedtem a kellő dolgaimat és a táskámba dobáltam.  Kezemben a telefonommal indultam le, a nappaliban pedig Harry már várt. Egy gyors, de annál szenvedélyesebb csókot adott, végül elindultunk. Az út csendesen telt, nem beszélgettünk. Harry folyamatosan a kezemet fogta és nyugtatott. Érezte rajtam, hogy rosszul éreztem magam a reggel történtek miatt. Mikor megérkeztünk, nyomtam egy puszit az arcára és megköszöntem a fuvart. Az épületbe belépve köszöntem a portásnak. Az öltözőben átöltöztem és köszöntem a gyerekeknek. Kezdetét veheti az óra!