2013. december 30., hétfő

3.Fejezet!

Halihó! 
Új résszel jelentkezem, remélem el nyeri majd a tetszéseteket. Megpróbálom hamar hozni a következőt is, csak időm lenne több. 
Nagyon örülök, hogy ennyien érdeklődtök a történetem után, nekem ez nagyon jól esik. Meg szeretném még köszöni az oldalmegjelenítéseket és a pipákat is a részek alatt, nem is beszélve a kommentekről és a 13 rendszeres olvasómról.
A részt ma több szemszögből is olvashatjátok, remélem így is örültök neki. Megpróbáltam hosszúra írni, kár pótlásul a kimaradt napok miatt. 
Jó olvasást! Puszil titeket az Író :)

Liam Payne 

Mióta az eszemet tudom, el választhatatlanok voltunk az unoka tesómmal, Miával. Különös érzésem volt vele kapcsolatban, ha Ő a közelemben volt. Ahogy egyre idősebbek lettünk ez az érzés a helyett, hogy meg szűnt volna,  inkább egyre jobban erősödött. Persze erről senki sem tud. Nem szeretném, hogy bárki is bármit képzeljen bele ebbe az egészbe. Mélyen őrzöm ezt a szívemben és próbálom el rejteni, de minden egyes alkalommal előjön, ahogy Őt meglátom.
Nagy lépés volt, amikor el határoztam, hogy énekelni akarok. Álmomban sem gondoltam, hogy be jutok az X- Faktorba és össze raknak négy sráccal és azt mondják mostantól ti egy banda vagytok. Így született meg a One Direction. 3 csodás éve, hogy boldogítjuk egymást. Számtalan fotózáson, interjún és fellépésen vagyunk túl. Nagyon sok rajongónk van, akiktől rengetek támogatást kapunk.
Rossz volt az - az időszak amikor Miától távol kellett lennem, de kibírtuk. Tudom, hogy Őt is meg viselte, szeretet volna támogatni, de tudom, hogy belül bántotta ez az egész. A szenvedélyébe menekült ami a tánc. Amióta járni tud, imád táncolni. Ebből jött az, hogy most már a közelemben Londonban egy tánc stúdió vezetője és táncosa. Nagyon büszke vagyok rá és támogatom, ahogy Ő tette mikor az X- Faktorba jelentkeztem. Minden egyes alkalommal el mondja, hogy milyen büszke rám, hogy ilyen sokra vittem. Mi mindig mindent el mondtuk egymásnak és a 3 évvel ezelőtt történtek sem változtattak semmit.
A fiúk nagyon jól fogadták Őt, mindenki nagyon kedves volt vele. 2 nap után már igazi barátok voltak, de Mia már csak ilyen. Mindenki szívébe hamar belopja magát. Persze a fiúk nagyon sok megjegyzést tettek ránk. " Össze illetek. "  ' Szép pár lennétek együtt. ' és még volt egy pár, ilyenkor persze el magyaráztuk, hogy csak tesók vagyunk. Voltak ennél jobban is, szerintem ezek jobban illenek ránk " Legjobb barátok " ' Mindent meg osztotok egymással, biztos nagyon közel álltok egymáshoz. ' 
Ezeket a mondatokat szívesen hallgattuk mind a ketten. Furcsa is lenne, ha az unokatestvérembe lennék szerelmes.
A rajongók nagyon jól fogadták Őt és szinte imádják. Néha már félek, hogy jobban, mint minket fiúkat. Örülök, hogy nem utálják, mert a közelünkben van.  Mia szingli, de így is nagyon jól el van. Nagyon sokszor van nálunk és töltjük együtt a szabad időnket.
A mesélésből nem hagyom ki a gyönyörű barátnőmet sem, akit még az X - Faktor ideje ismertem meg. Danielle egy gyönyörű és okos lány, nem is beszélve a tehetségéről.
Nagyon sajnálom, hogy se Ő, sem a többi barátnő nem jön ki jól az unokatesómmal. Próbáltuk Őket kibékíteni, de nem jött össze. Ki kellett találnunk valamit, hogy - hogy is osszuk be az időnket Velük. Végül arra a döntésre jutottunk, hogy a lányok nem lehetnek egy házban egyszerre.

*-*-*-*-*-*-*-*

Ma reggeli is fel hívtam Miát, hisz tudtam, hogy szabad napja van. Szerettem volna vele tölteni egy kis időt, mert az elmúlt egy hétben nem sikerült. Ő mindig dolgozott, Én pedig hol stúdó, vagy épp egy fotózáson voltam a fiúkkal. Örömmel mondott igen és egy órán belül már itt is volt.
Ami egy kicsit furcsa volt, hogy Harry is akkor ért haza, de ezt be tudtam véletlennek, majd amikor reggeli után el tűntek az már gyanús volt, viszont elég jól megmagyarázták.
Aztán tettem egy olyan kijelentést amit nem kellett volna, igazából nem is értem miért mondtam azt a lányoknak, hogy át jöhetnek, hisz tegnap is nálunk voltak. Mia, persze ki akadt és szépen ki osztott, amit valljunk be meg is érdemeltem. Ez után ki viharzott és persze utána akartam menni, de Harry meg állított.
Egy perc múlva már Ő sem volt itt.
- Haver ezt miért kellett ? - kérdezte Niall.
- Nem tudom, reflexből mondtam igent a lányoknak. - emeltem magasba védekezően a kezeimet.
- Én örülök, hogy jönnek a lányok, de most sajnálom Miát. - vallotta be Zayn, Louis pedig egyből bólogatni kezdet.
- Mondtam, hogy ösztönösen jött. - válaszolok.
- De ezzel megbántottál egy számodra fontos személy. - szólalt meg Louis is.
- Komolyan engem akartok bántani ?
- Igen. - vágták rá egyszerre és azt hiszem nem is gondolkodtak a válaszon.
- Utána kellene mennem, igaz ? - néztem körbe rajtuk.
- Igen, de szerintem nem lenne jó ötlet. - ad választ először Nialler.
- Mondanám, hogy menj utána, de Niallnek igaza van. - értet egyet Zayn a szöszivel.
- Szerintem se menj utána, lehet, hogy csak jobban fel zavarnád az érzelmeit, különben is Harry már utána ment. - néz rám Lou.
- De miért, pont Ő ment utána? - teszem fel a kérdést.
- Mert nekünk jönnek a lányok, akik gondolom hamarosan itt vannak és Ő még szingli ? - teszi fel a költői kérdésnek szént kérdést Zayn.
- De Niall is az. - mutatok a szöszire.
- Héj. - háborodik föl.
- Nem úgy gondoltam. - szabadkoztam rögtön.
- Tudom. - motyogja.
- Mit kellene csinálnom ? - teszem fel a kérdést, nem nekik, inkább magamnak.
- Hagyd, hogy le nyugodjon. - vágták rá egyszerre.
- Utánunk megyek. Tudom milyen, hamar meg nyugszik. - állok fel és rohanok fel húzni az egyik Supra cipőmet.
- Nem fogsz ránk hallgatni. - állapítja meg Zayn.
- Most kell vele meg beszélnem mindent. Nem akarom, hogy feszültség legyen köztünk. - nyitom ki az ajtót.
- Akkor mi is megyünk. - mondták és öltözni kezdtek.
- Hová mentek fiúk ? - szólalt meg az ajtóban Eleanor.
- Nos akadt egy kis dolgunk. - mondta Niall.
- De, Liam azt mondta, hogy itthon lesztek. - szólalt meg Perrie.
- Igen, de közbe jött valami. - sóhajtottam.
- Maradjatok már. - kért minket Danielle.
- Nem lehet. - mondta Zayn.
- Akkor hová mentek ? - kérdezték egyszerre, karba tett karokkal.
- Miához. - vágtuk rá egyszerre.
- Miért mentek oda ? Hisz mi csak most jöttünk. Különben is az előbb hajtott el Harryvel. - mondja Eleanor.
- Ez nagyon hosszú és ti nem értenétek meg. - válaszolja Louis.
- Sajnálom lányok, menjetek haza később találkozunk. Rendben ? - szólal meg Zayn és egy puszit nyom Perrie homlokára, hasonlóan cselekszünk mi is Louissal, csak a saját barátnőin arcára. A lányoknak esélyt sem adtunk a válaszra. Be zártuk a házat, majd be pattantunk a kocsimba és 5 perc múlva már ott is voltunk. Mivel volt kulcsom, így azt használtuk. Pár perc alatt le vettük a cipőinket és indultunk a keresésükre. A hálóban találtunk rájuk.  Harry ölében aludt, míg Hazz ülő pózban hátát az ágynak döntve, míg fejét Mia fején pihentette. Meglepődtünk, de nagyon. Nem tudtam, hogy ilyen közeli viszonyban vannak.

Mia Diamond 

A sírás egy cseppet sem csillapodott, hanem még jobban utat tört magának. Harry a mellkasára vont és a hátamat simogatta nyugtatás kép. nagyon jól esik, hogy most itt van velem. nem tudom ezt, hogy magyarázzuk meg a többieknek, de nem is érdekel.
Nem érdekel, ha meg tudják, hogy van valakim, az sem érdekel, ha megtudják Harry az. A rajongókkal is jól ki jövök, szóval nem lehet nagy bajom. Engem el fogadtak, ellenben a másik három lánnyal, akik ráadásul a fiúk barátnőik.
- Cica, ne sírj. Minden rendben lesz. - törölte le a könnyeimet, ilyenkor jó a víz álló smink. - suhant át az agyamon.
- De ez akkor is, olyan.. - nem tudtam be fejezni, mert újra sírásban törtem ki. Harry fel ült és hátát az ágy végének döntötte, Engem egy könnyed mozdulattal húzott az ölébe. Dúdolni kezdet egy dalt, a mi dalunkat, miközben a hátamat simogatta. Egyre laposabbakat pislogtam, majd álomba merültem, szerelmem karjaibban.

*-*-*-*-*-*-*-*

Arra ébredtem, hogy valaki az arcomat simogatja. Lassan nyitottam ki a szemeimet és még mindig ugyan úgy voltunk, mint mikor el aludtunk. Lassan fel néztem Harryre, aki egy kicsit kómásan nézet rám, szóval még Ő is álmos, ahogy Én is. Ki emelt az öléből, majd az ágyra fektetett, Ő pedig mellém le csúszott mellém.
Szorosan bújtam hozzá, miközben Ő védelmezően ölelte át a derekamat. Fejemet, izmos mellkasára hajtottam.
- Itt van Liam. -suttogta halkan.
- Mi ? - nézek fel rá.
- Az előbb arra ébredtem, hogy valaki néz és Ő volt. - magyarázza.
- De ugye nem értette félre ? - teszek fel egy igen fontosnak bizonyult kérdést. - Bár, ha meg látott kit izgat.  Nincs köze az életemhez. - folytatom.
- Baby ezt te sem gondolod komolyan. - simít végig az arcomon.
- De, teljesen komolyan gondolom. - bólintottam egyet. - Édes az új becenevem. - nyomok egy puszit ajkaira, mire szélesen el mosolyodik. Lehet, hogy még álmosak vagyunk, de már nem tudunk aludni. Az okokat estig is sorolhatnám. - Engem jobban érdekel az, hogy miért jött ide és hogy jutott be. - vettem fel a komoly arcomat.
- Nem egyedül jött a többi fiú is lent van. - tájékoztatott.
- Ha bocsánatot akar kérni, akkor ne tegye. Meg mondanád nekik, hogy menjenek el ? - néztem fel rá.
- Biztos, hogy ezt szeretnéd ? - nézet rám azokkal a zöld szemeivel.
- Ühhöm. - bólintottam.
- Rendben. - sóhajtott fel. - Mindjárt jövök. - nyomot egy puszit az arcomra. Ki szállt, majd el hagyta a szobát. Nem értem, miért jött ide ? Oké, hogy van kulcsa, de csak vészhelyzetre és ez most nem az. Tudja, hogy nagyon kiakadtam, szóval hagynia kellett volna le nyugodnia.
Harry már egy ideje nem jött vissza, így gondoltam megnézem, hogy mit is csinál. Ki szálltam Én is az ágyból, majd kiléptem a folyosóra. Lassan indultam meg a lépcsőn, ahol a fiúk hangjait hallottam. Szóval még nem mentek el. - vontam le a következtetést. A négy fiú kanapén ült, míg Harry a nappali bejáratánál állt és beszélt. Óvatosan mögé lopóztam, majd egyik kezemmel végig simítottam az egyik kezén, majd ujjait össze kulcsoltam az enyémekkel és hozzá bújtam. Egy kicsit meg lepődött, de szorosan magához húzott.
- Kértem valamit. - néztem fel rá.
- Tudom, de nem szeretnének el menni. - vonja meg a vállát.
- Fiúk, kérlek menjetek el. - néztem rájuk, akik meglepődve figyelik a kezünket. - Menjetek és érezzétek jól magatokat a barátnőitekkel, Niall Te pedig edd tele magad. - tanácsolom nekik.
- Nézd, mi nem megyünk el. - szólalt meg először Zayn.
- Itt maradunk és fel vidítunk téged. - mosolygott rám a répa imádó.
- Higgyétek el, hogy Én megleszek. - mondtam mosolyogva, miközben fel pillantottam Hazzra.
- De mi nem szeretnénk itt hagyni. - tiltakozott Niall.
- Jó, rendben maradhattok. - sóhajtok megadóan, persze erre nagyon megörültek. El engedtem Harryt, majd a konyhába mentem mivel éhes vagyok. Elővettem a kenyeret és a nutellát, elővettem egy kést és kenni kezdtem egy kenyeret. Miután megkentem rá raktam egy tálra és egy másikat kezdtem kenni. A konyha ajtó kinyílt és egy személy lépet, de rajta. Én viszont nem figyelve rá, fojtattam azt amit el kezdtem.

4 megjegyzés: