2013. december 20., péntek

1.Fejezet!

Hello mindenkinek! 
Nagyon sajnálom, hogy ilyen soká érkezett az első rész, de sok a dolgom és több blogom is van. Nem fogok tovább magyarázkodni, de remélem meg értitek. 
A részek heti egy alkalomra csökkennek, de a szünetben többször is tudok majd hozni. 
Chaten kérhettek cseréket és meg írhatjátok a véleményeiteket is. 
Nagyon köszönöm a pipákat és a komikat a Prológushoz. 
Köszönöm a 7 rendszeres olvasómat. Fel iratkozni folyamatosan ér. 
Következő rész .:  2- 3 komi 
Jó olvasást! Puszika 
Réka S. :)

Mia Diamond

Ez a reggel is ugyan úgy indul, mint mindig. Hangos telefon csörgésre leszek figyelmes az éjjeli szekrényemről. Hangosan fel nyögök és a mellettem fekvő Harry is. El veszem az éjjeli szekrényről, majd meg nézem a kijelzőjét.
- Ne vedd fel! Korán van még! - motyogja és közel húz magához.
- Harry. - motyogom a nyakába. - Liam az. - mondom, mire fel sóhajt és el enged. Megnyomom a zöld gombot és a fülemhez emelem a készüléket. Harry mellől viszont nem mozdulok, ahogy Ő sem mellőlem. Szabad kezemmel az arcát simogatom, majd kezemet a hajába túrom, ami nagyon tetszik neki.

" - Jó reggelt, Mia. - köszönt jókedvűen az unokatesóm.
- Nekem jobbat. - nyögtem.
- Fel ébresztettelek ? - kérdezte és egy kis bűnbánatot éreztem a hangjában.
- Igen. - motyogtam.
- Sajnálom. - kért rögtön bocsánatot, valami soha nem fog meg változni. Harry egy egyszerű mozdulattal a nyakamat kezdi el csókolgatni. Nehezen állom meg, hogy ne sóhajtsak fel.
- Mindegy, amúgy is fel kellett volna már kelnem. Bár ma nem kell be mennem dolgozni.
-Mi lenne, ha ma át jönnél hozzánk ? - csap le rám rögtön.
- Rendben. Miért is ne ? - teszem fel a költői kérdést. - Mindenki fel ébredt már ?
- Igen, de Harry más megint nincs itthon. - tájékoztat. Persze, hogy nincs ott mert itt van nálam. - gondoltam magamban.
- Elő kerül, ne aggódj. Egy óra és ott vagyok.
- De csak egy utca van köztünk.
- Fel szeretnék ébredni.
- Vagyis tovább alszol. - vonja le a következtetést.
- Igen, de csak egy fél órát. Ha nem leszek ott egy óra múlva akkor csörges meg. Szia Liam. - köszönöm el.
- Rendben. - sóhajt. - Szia, király lány. - köszönt el és bontottam a vonalat. "

Megint úgy hívott, mostanában elég sokszor használja ezt a becenevet rám. Üzenni akar nekem valahogy, ezek szerint ezzel a szóval ' király lány ' , de mit akar ezzel mondani. Ezt a becenevet már jó régóta nem használta, egészen pontosan 9 évig. Miért pont most kezdni újra ?
- Minden rendben ? - fürkészte az arcomat.
- Minden a legnagyobb rendben. - hajolok mosolyogva fölé és egy édes csókot nyomok ajkaira. 
- Tudom, hogy hazudsz. - húzódik el és ezzel megszakítva a csodás érzést.
- Ünneprontó. - morgom .
- Ilyeneket még kaphatsz, amikor csak akarsz. - gyűrt egy mozdulattal maga alá.
- De én most akarok.
- Telhetetlen vagy. - morogja az ajkaimba.
- Akár csak Te. - lehelem ezt a három szót, ajkaira. Gyengéd, még is érzékien szenvedélyes csókot váltottunk.
- Igen én is. - kuncog fel, majd fülem mögé tűrt egy tincset. - Mi a baj?
- Liam. - sóhajtottam.
- Mit mondott ? - fürkészi az arcomat.
- Áthívott hozzátok és megint meg említette, hogy nem vagy otthon. - kezdtem birizgálni a haját. - Tudod nem mondhatod folyton, hogy csak el ugrottál kajáért. - rázom meg egy kicsit a fejemet.
- De mondhatom, de mondhatok más is. Figyelj, ezt csak bízd rám, nem fogunk lebukni.
- Tudom, hogy ezt már nagyon rég megbeszéltük, de ha véletlenül a fiúk rá jönnének, hogy nem alszol otthon, ráadásul lefotóznak itt a fotósok, akkor ...
- Nem fotóztak még le és nem is fognak. Vigyázok, mind kettőnkre.  Ha, pedig kiderülne, akkor a fiúk biztos megértenék. - nézz mélyen a szemebe.
- Lou, Niall és Zayn biztos, de Liam nem. - pillantok fel rá. - Tudod, hogy Zayn a legjobb barátom, Niall és Louis olyanok, mintha a bátyáim lennének. - magyarázom amit már évek óta tud.
- Tudom, de attól még nem haragudnának meg ránk. El magyaráznánk és meg értenék.
- Igazad van. - sóhajtok fel.
- Nekem mindig, Cica. - simít végig az arcomon.
- Egy .: ne hívj így, kettő .: egoista. - nevetek fel egy kicsit.
- Én, egoista ? Az kizárt. - tiltakozik.
- Persze, persze. - nevetek fel. - Ideje lenne menni. - hagyom abba a nevetést.
- Már is ? - húzza ajkait perverz vigyorra.
- Kanos vagy, szeretnéd mi ? - suttogom a fülébe. - Sajnálom, most nem lehet, sietnünk kell. - harapok fülcimpájába, majd le lököm magamról. Felpattanok és  fürdőt veszem célba. Már majdnem bent vagyok amikor két kezet érzek meg a derekamon, hátam izmos mellkasának csapódik, míg a nyakamba szuszog.
- Nem menekülhetsz. - suttogja a fülembe.
- Pedig már majdnem. - suttogtam Én is, a hatás kedvéért.
- Fürödjünk együtt. - kérlel.
- Nem, mert abból nem fürdés lesz.
- Esküszöm, hogy csak fürdünk. - cirógatja a hasamat a póló alatt.
- Igen úgy, mint a múltkor. - fordítom hátra a fejem és Ő mosolyogva néz le rám.
- Egyszer eset volt. - dörmögte, miközben az orrát az Én orromhoz dörgölte.
- Egy kezemen nem is tudom megszámolni, hogy hányszor játszottad már ezt. - kezdek incselkedni.
- Na léci, ígérem most nem lesz semmi. - kérlel kiskutya szemekkel.
- Ne nézz így rám. - takarom el a szemét.
- Hogy ne nézzelek ? - teszi fel egyrészt a hülye kérdést, más részt a költőit.
- Inkább engedj el és hagy menjek zuhanyozni. - veszem el a kezemet a szemei elől, majd a kezeit próbálom lefejteni a derekamról, persze sikertelenül.
- Menjünk együtt. - ismételgette.
- Nem. Nézd, Harry. - fordultam meg az ölelésünkben. - Nagyon szeretnék veled menni, de nem szeretném, ha abból az egy órából, mondjuk öt lenne. Érted ? Nem szeretném, ha Liam telefonálna, vagy átjönne. Szeretem és imádom Őt, de a fiúimat, soha nem tudta kezelni.
- Jól van, megértettem. - játssza el a sértődöttet.
- Ne durcáskodj, mint egy kis gyerek vagy különben, ma nem alhatsz itt.
- Úgy sem bírod ki nélkülem. - vágott vissza.
- Szívem, de kibírom. Kibírtam, mikor turnézni voltatok, szóval ez is menni fog. - nyomok puszit az arcára.
- Én nem bírtam ki nő nélkül.
- Megcsaltál ? - sipítok fel.
- Nem, soha nem csalnálak meg. - válaszolta azonnal. Nem válaszoltam, csak ki löktem az ajtón, majd magam után becsapva és bezárva, vetkőzni kezdtem. Be álltam a zuhany alá és hagytam, hogy a meleg víz át járja a testemet. Kezembe vettem a kókuszos tusfűrdőmet, majd egy keveset a kezembe nyomtam. Jó alaposan kentem szét a bőrömön, majd vízzel le is öblítettem. Kezeimbe nyomtam egy kis narancs illatú sampont, jó alaposan meg mostam a hajamat, majd vízzel el tüntettem a habot.
Testemet egy törölközőbe csavartam, majd át sétáltam a gardróbomba. Annyi ruhám van, hogy kénytelen voltam egy szekrényt ki alakítani, így lett a gardróbom. A fürdőből és a hálóból vezet oda egy - egy ajtó. Szerencsére a szobám felőli ajtó csukva volt, így könnyen tudtam válogatni.
Ki vettem az egyik fiókból egy fekete, csipkés fehérnemű szettet. Az egyik vállfáról , pedig le kaptam egy tengerkék színű, masnikkal mintázott pólót. Az egyik polcról levettem egy comb középig érő fekete rövid shortot. Igaz, hogy Londonban lakunk, de ma kifejezetten jó idő van, így miért ne használnám ki. A fiúkkal amúgy sem jó, ha szoknyában vagyok, mert mindig ki találnak valamit.  Vissza vonultam a fürdőbe, majd át töröltem magam és fel kaptam magamra a fehérneműimet. A tükör elé álltam és el kezdtem meg szárítani a hajamat, végül is a ruhám még se legyen vizes. Sikeresen megszárítottam, majd be sütöttem kis loknikba, fel tettem egy alap sminket, ami tőlem meg szokott. Soha nem szerettem, ha túl vagyok sminkelve,  nem vagyok az a ' pláza cica ' szerű lány, így én nem igénylek annyi vakolatot.
Fel vettem a shortot, majd a felsőt is, még egyszer bele néztem a tükörbe és késznek nyilvánítottam magam. El fordítottam a kulcsot a zárban, ami egy kattanással jelezte, hogy mehetek. Ki nyitottam az ajtót és kilépve meg pillantottam Harry azt ágyon fekve. Mosolyognom kellett rajta, de aztán eszembe jutott az amit, nem is olyan rég mondott. Egész fürdés alatt nem gondoltam erre, mert nem akartam. Nem szeretném tudni, hogy fűvel fával megcsalt, akkor inkább váljunk el csendesen.
- Cica. - pattant fel, ahogy meglátott. - Nem úgy értettem, amit mondtam. - jött közelebb. - Nem csaltalak meg. Soha, nem tenném ezt veled. - húzott magához, Én pedig hagytam. Át ölelte a derekamat és fejét a hajamba rejtette. - Ugye le hiszed, hogy nem csaltalak meg ? - hangja kétségbe esetten csenget.
- Harry. - toltam el magamtól. - Miért mondtad azt ? - hangom egyáltalán nem olyan volt, mint szokott.
- Én nem úgy értettem. - vágta rá rögtön. - Nem úgy van az " a nő hiány dolog ", hanem út közben Gemma meglátogatott minket. - mesélte mosolyogva.
- Harold Edward Styles. - emeltem fel a hangomat. - Ez nagyon rossz vicc volt, ugye tudod ? - húzom össze a szemeimet.
- Nem, így akartam és tudom. - húz vissza magához, majd homlokomhoz nyomja az ajkait és egy nedves puszival ajándékoz meg. - Megyek zuhanyozni. - enged el, egy gyengéd csók után.  Mosolyogva bólintottam, majd az ékszereim közül ki választottam párat és fel helyeztem a megfelelő helyekre. A bokámat meg ajándékoztam egy ezüst lánccal, amin kicsi zenés hangjegyek voltak. A csuklómra, pár bőr szalagot raktam, így a nyakamba egy ezüst láncot tettem, amin egy csinos kis szív medál díszelgett. A lánc nagyon fontos nekem, még Liamtől kaptam amikor kicsi voltam. Mondjuk lehet még az ember kicsi 16 évesen ? Nem is ez a lényeg fontos nekem és mindig rajtam van. Telefonomat és még pár dolgomat el raktam egy kis táskába, majd át vetettem a vállaimon.
- Kész vagyok. - nyitódott az ajtó. Oda kaptam a fejem és elismerően néztem végig rajta.  Egy fekete szűk farmernadrág volt rajta, fekete póló és egy kockás ing.  Rá jöttünk, hogy jobb, ha mindig hoz magával ruhát vagy legalább, itt hagy egy párat.
- Látom. - mosolyogtam rá. Mellém jött, fel kapta a telefonját, majd össze kulcsolta az ujjainkat. Le szaladtunk a lépcsőn és bele bújtunk a cipőinkbe. Jobban mondva, Harry a fehér Conversébe, én pedig a fekete sarumba. Ki lépve a házból, magam után becsuktam az ajtót, majd jó alaposan be is zártam. Hazz megölelt, majd be ült a kocsijába. Én is be szálltam a fekete terepjárómba és útnak indultam. Akár mehettem volna gyalog is, hisz csak két utca, de nincs kedvem sétálni. Harold, még el ugrik ide a sarki pékségbe, hisz ez szolgál neki alibit, Én pedig egyenesen hozzájuk tartok.
Meglepő módon, pont egyszerre parkolunk le a feljárón. Kocsikulccsal a kezemben szállok ki, majd magam után be is zárom.
- Rég láttalak. - mosolyog rám.
- Ja. - forgatom meg a szemeimet. - Körülbelül öt perce. - mosolygok vissza rá.
- Igen. - kuncog fel.
- Megszerezted az alibidet ? - kérdeztem, miközben az ajtóhoz közeledtünk.
- Igen. - emelte fel a zacskót. Bólintottam, majd együtt indultunk meg a házba. Egy biztos, ma nem fogok unatkozni, jól fogom magam érezni a fiúkkal !

7 megjegyzés:

  1. jónak ígérkezik :D mondjuk eléggé érdekel h mit fogsz belőle kihozni mivel azt írtad h Liam az unokatesója..és ez egy Liames fanfic szóval szerintem vele fog összejönni...már csak az a kérdés h hogyan *.* kíváncsian várom a kövit :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Örülök, hogy tetszett a rész. Igen, Liames fanfiction és legyen meglepetés, hogy mik is fognak még történni, de jó sok minden, annyit el árulok. Ha tetszik fel is lehet iratkozni, persze nem kötelező! :)
      Sietni fogok a következővel!

      xx Réka S. :)

      Törlés
  2. Kedves Barátnőm!
    Nagyon jó lett a rész, és már nagyon várom, hogy mik lesznek még itt!
    Puszi Evelin!<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Barátnőm!
      Köszönöm. Örülök, hogy ez a blogom is tetszik neked, igyekszem a résszel nagyon!

      Puszi Réka! <3

      Törlés
  3. nagyon-nagyon tetszik, várom a kövi részt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. Örülök, hogy tetszik. Nagyon sietek a következővel.

      xx Réka S. :)

      Törlés
  4. Köszönöm! Örülök, hogy tetszett. Sietni fogok a következő résszel :)

    xx Réka S. :)

    VálaszTörlés