28.Fejezet!

Sziasztok! 

Megérkezett a következő rész, remélem tetszeni fog! 

Nagyon köszönöm a támogatásotokat, nagyon jól esik! 

A blog mindig szívesen látja az új olvasókat és véleményeket, így ezeket mindenképp adjátok a tudtomra. 

Kisebb bejelentés, hogy nincs több előre írt rész a blogban, így ezért is csak most tudtam hozni. Igyekszem mindig megírni vasárnapra. A csoportban, akinek van kedve és ötlete írhat elképzelést, hogy mi lesz a folytatásban. Leírhatjátok ti mit szeretnétek olvasni s szerintetek hány részesnek kellene lennie a blognak. Minden ötletet nagy reményekkel várok. 

Jó Olvasást! 

Ölelés, Amelia S. 

Mia Diamond

Számomra kínos a csönd, pedig a fiúkkal soha nem kellett ilyet éreznem eddig még. Fogalmam sincs mit is mondhatnánk a másiknak. A fiúk pedig látszólag még tényleg nem tudják hogyan kezelni a helyzetet. A lányok pedig szerintem úgy érzik jobb, ha csendben maradnak, hisz nem tartozik mindenkire az amit csak nekünk kezdtek el mesélni, az életüket. Soha nem hittem volna, hogy idáig fog fajulni ez az egész. Félre értés ne essék, imádom és szeretem Harry macit, de a többiek nem hiszem, hogy elhiszik ez egy igazi kapcsolat. 

- Igazán szép a ház. - töri meg a csendet Zayn. 

- Ez alapján ne ítélj, még semmit nem látták. - mosolygok rá. - Sőt még van olyan, amit nekem sem sikerült felfedeznem. 

- Hisz itt élsz már két napja. - köpi a szavakat Eleanor. 

- Nos az első nap amikor ide betettem a lábamat egyből egy leánykérésbe botlottam és remélem nem kell újra elmondanom mi is volt a válasz. - mutatom fel a gyűrűt tartalmazó kezemet. - Vacsora Harry családjával, aztán pedig nem sok időt töltöttünk még itthon. Igazából ma is csak annyi ideig, míg titeket vártunk az étellel. - szúrtam fel a villámra egy darab paradicsomot. - Nem mellesleg a meghívás a fiúknak szólt és nem nektek. - bökök a villámmal feléjük. 

- Hát ezt megszívtad ribikém. - kuncog fel mellettem Lola. 

- A barátnőd igen kedves. - húzta el a száját. 

- Lola nem mindenkivel ilyen csak akit nem bír. - nyugtattam meg, persze nem szívesen. - A sok ország miatt, ahol jártak tudnia kell az embereket kiismerni. 

- Ez így igaz. - értet egyet Milla, aki kedvesen mosolygott a társaságra. 

- Miért nem meséltek magatokról valamit ? - mosolyog a lányokra Louis.
- Mire vagytok kíváncsiak ? - kérdez vissza rögtön Lola.
- Hány évesek vagytok ? - kérdezi Zayn. - Ezek kívül mindenre. - von vállat.
- Tizenkilenc, húsz. - válaszol Zoe. - Azt már tudjátok, hogy modellkedünk régen pedig Miával együtt táncoltunk.
- Jól táncolnak, de ők inkább a kamerák elé akartak állni, így lettem én inkább csak oktató. - szóltam közbe.
- Egyszer muszáj megmutatnotok az egyik régi számotokat. - nevet Niall.
- Látnotok kell majd, iszonyat ügyesek voltak. Habár a kamerák előtt még gyönyörűbbek. - néz körbe Harry.
- A barátnőd, aki most már a menyasszonyod. - szólal meg most először Liam. - Szóval előtte, hogy tudod ezeket mondani ? Próbállak megérteni titeket, de mindig valami ellensúlyba botlok.
- Semmi baj, Liam. - nyugtatom meg. - Harry nagyon régóta ismeri a lányokat, ezért közvetlen a viselkedésünk. Nem szokott zavarni, ha a lányokkal beszélget vagy épp dicséri őket. Ezeket pusztán azért teszi, mert barátok nem mellesleg a lányok igen csak jól végzik a munkájukat.
- Amint említettem próbálom megérteni, de én a testvéred vagyok még sem ismerhettem meg a lányokat. - hangja tele van szomorú csalódottsággal amit meg is értek, örülök, hogy még mindig itt van.
- A lányok soha nem értek rá. Természetes, hogy tudtak a Harryvel való kapcsolatomról.
- Nem szerettem volna a barátságuk útjába állni, ezért is lettek beavatva. - szól közbe Harry finoman. - Megismerkedtünk, össze barátkoztunk, közös programokat szerveztünk. - von vállat.
- Liam, nem kérem az azonnali megértésedet, de nekem már az is sokat jelent, hogy itt vagy. - néztem rá.

***

A vacsora további része egész jól ment. Elő került pár eléggé kínos téma is, de azt hiszem jól kezeltük a helyzetet. Amennyit csak tudtunk elmeséltünk a kapcsolatunkról. A fiúk - főleg Niall - az egekbe magasztalta a főző tudományunkat. Jól eset, hogy nem haragszanak, de Liam még mindig zavar. Nem akartam, hogy ennyire rosszul viselje a helyzetet. Utálta a fiúkat a közelemben tudni, a srácoktól pedig érzelmileg akart megóvni ez viszont nem sikerült. Lehet kudarcnak éli meg, pedig nem kellene. Az én életem amiben nekem kell döntést hoznom.Szeretem, mert a testvérem. Örülök, hogy félt, de nincs rá szükség, megtudom magam védeni. Ismerem Harryt szándékosan nem bántana meg.
- Egész jól sikerül az este. - ölel magához Abbs.
- Igen. - mosolyodtam el.
- Mi a baj ? - fordított azonnal szembe magával, amint érezte nem mondtam igazat.
- Liam. - vontam meg a vállam.
- Megfog békélni.
- Ennyire távol még soha nem éreztem magam a fiúktól, olyan kínos csend sem volt még soha, mint a vacsora elején.
- Mindenkinek új a helyzet, mindenkinek hozzá kell szoknia. - simít végig a karomon.
- Úgy érzem Liamnek bizonyos szinten igaza van. - suttogtam rá pillantva.
- Nincs igaza, nyugodj meg. - vágja rá azonnal. - Gyere menjünk be és érezzük jól magunkat. - kapja el a kezem s kezd húzni maga után.
- Lassíts le egy kicsit. - kuncogok.
- A desszertet már biztos megették. - néz körbe az üres étkezőn. A hangok a nappaliból jöttek, lassan lépdeltem a helység felé, mert fogalmam sem volt mire kellene számítanom.
- Minden rendben ? - néz ránk Harry, amint megpillant minket.
- Igen. - bólintottam. - Csak beszélgettünk. - néztem Abbsre abban reménykedve, hogy megerősít ebben.
- Mikorra tervezitek a nagy napot Edward ? - ül le Abby a kanapéra. Tipikus!
- Még nem beszéltünk az időpontról, de Mia mindig is egy tavaszi -  nyári esküvőt szeretett volna. - húzott magához egy puszira.
- Milyen figyelmes vagy. - mormogja az unokatestvérem.
- Ez a kép mikor készült ? - mutat Zayn a falon lógó képek zöméből egyre.
- Amikor először nyaraltunk együtt. - neveti el magát Milla. - Akkor Rióban voltunk, a mellette levő kép pedig már Párizsban készült.
- És ez ? - kíváncsiskodik Niall egy másik képről amin a lányok vannak rajta.
- Ez azt hiszem Moszkvában készülhetett. - töpreng Zoe. - Azt hiszem ezt egy képeslapként küldtük, hogy ne haragudjanak amiért később megyünk nyaralni New Yorkba.
- Igen ez akkor volt. Soha nem haragudtunk, ez a munkátokkal jár különben is oda is, dolgozni mentettek mi pedig elkísértünk titeket. - szólaltam meg.
- Jó, de San Diego-ba már nem azért mentünk. - szól közbe Lola is.
- Egyezzünk ki abban, hogy a legtöbb helyre nem azért mentünk. - nevet Harry.
- Oké. - vágtuk rá a lányokkal.
- Olyan jó, amikor mind rám hallgattok. - kuncog, mire mind a négyen haragos tekintettel fordulnak felé.
- Ezt még meg fogod bánni Edward. - morogta Abby.
- Kíváncsian várom Abigail. - mosolyodik el pimaszul.
- Nem tudtuk, hogy ilyen sok időt töltötök együtt. - mosolyog ránk Louis.
- Mindig megtudtuk oldani. - válaszolok kedvesen.
- Édes nem mehetnénk, holnap korán kell kelnem ? - szólal meg azon a mézes - mázas hangján Perrie.
- De még nincs is olyan késő. - értetlenkedik Zayn.
- Én elfáradtam.
- Akkor menj haza Eleanorral és Daniellel, de mi még maradni szeretnénk. - válaszolt kissé durván Zayn.
Perrie és a másik két lány, két percnél tovább már nem is tartózkodott a házban. Kinyitottunk egy üveg bor s beszélgetni kezdtünk, ebből pedig következtek az események.

27.Fejezet!

Sziasztok! 

Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog! 

Nagyon köszönöm a biztatást!

Jó Olvasást!

Ölelés, Amelia S.

Mia Diamond

Hála Annek nem kellett vásárolnunk, minden hozzá való megtalálható a konyhában. Az időnket pakolással tökéletesen eltudtuk tölteni. Érdekes volt, újra kipakolni mindent. Elvégre nem rég, még a fiúk házába költöztem be, majd ismét vissza is költöztem a saját házamba. Ez viszont már nem csak az enyém, ez már a miénk. A konyha valami mesésen szép és nagy ahogy mindig is szerettem volna. Nem vagyok egy konyha tündér, de eddig soha nem volt panasz a főztjeimre. Sőt a fiúk mindig meghívatták magukat hozzám, miszerint nem akarnak étterembe menni. 

- Harry, ha nem fejezed be, akkor nem tudok elő készülni. - figyelmeztettem. 

- Használjuk ki, míg nem jönnek a csajok. - csókolgatta a nyakamat. 

- Jó lenne, de nem. - fordulok meg a karjai között. - Szeretnék egy tökéletes estét, ahol végre nyugalom van, nincs kiabálás, váratlan látogató. 

- Ez az este pontosan ilyen lesz. - simít végig az arcomon. 

- Felhívnád Louist és megkérdeznéd haza ért - e már Liam ? 

- Hát persze, cica. - csókolt meg. A telefonjával a kezében, csípő risszával vonult ki a helységből, én pedig csak nevettem, miközben a fejemet csóváltam. Őrült, de az én örültem! Minden alap anyagot leellenőriztem, meg pucoltam pár zöldséget is, hogy azzal már ne kelljen foglalkoznunk. Szerettem volna, ha a lányok is segítenek, hiszen olyan rég voltunk már együtt. A közös program pedig mindig kell. Régen nagyon sokat főztünk együtt, mindenki a saját specialitását készítette el. Együtt utaztunk el pár napra és egyáltalán nem zavartattuk magunkat Harryvel. Tudtak rólunk és örültek, hogy boldogok vagyunk. Ebben a házban, mindenhol a közös képeink szerepelnek, utazásokról, próbákról, eseményeken és amikor kettesben voltunk. Örülök, hogy ezeket már nem kell eldugnunk. A fiúkról, a családunkról és persze a barátokkal közös képeket is kitettük, de a közösek dominálnak.
A nappali mellett sétálok el, ahol hallom szerelmem heves válaszait. Nyugodt maradok, nem megyek oda, nem is hallgatózom. Az eltervezett célom felé haladok, még pedig az emeletre. Amint átöltöztem és megkerestem a receptet vissza indultam. Ismét bepillantva a nappaliba, Harry a kanapén ült fejét kezeibe temetve.
- Minden rendben ? - sétálok oda hozzá.
- Igen. - erőltet mosolyt ajkaira, de túl jól ismerem már. - Harry, mi a baj ?
- Beszéltem Louissal, azt mondta rá tudják venni Liamet, hogy eljöjjön. - kezd bele. - Aztán beszéltem Paulal.
- Mit mondott ? - kíváncsiskodom, bár nem számítok semmi jóra.
- Taylor, nyilatkozott a gyűrűddel kapcsolatban! - nyel egy nagyot. Ezt nem egészen értem, hisz ő nem is tudja az igazat, semmit nem tud. Honnan tudhatna a gyűrűről és a jelentéséről ? Akárhogy próbálom összerakni amit az imént mondott nem tudom.
- Mit mondott ?
- Most jobb lenne, ha a vacsira koncentrálnánk.
- Ne terelj! - csattantam fel. - Mit mondott ? Honnan tudja ?
- Utalást tesz arra, hogy mi csak érdekből vagyunk együtt. Minden bizonnyal így akar bosszút állni. - túr a hajába, miközben engem néz. - Paul szerint pozitív az egész ránk nézve, mert a rajongók nem hisznek neki.
- Kezdem sejteni kik mondhatták el neki. - morogtam. - De nyugodt maradok és nem kerítek neki nagy feneket. - veszek mély levegőt. - Elvégre ma este a barátainkat várjuk vacsorára.
- Biztos minden rendben ? - öleli át derekamat.
- Rendben lesz, ha jól sikerül a ma este. - nyomtam csókot ajkaira.

***

A lányok megérkezése után, időm sem volt gondolni a külső problémákra. A hangulat egyre jobban fokozódott, ahogy az ételek is készültek. Nagyon sokat meséltek az országokról, ahol tartózkodtak. Ez egy hatalmas út volt számukra, ami agyon sok munkával járt, de most végre pár hónapot itt tölthetnek. Megegyeztünk abban, hogy ma itt alszanak, hisz van elég hely mindenkinek. A lányok mind a barátaim, de Milla áll hozzám a legközelebb. Többek között talán azért, mert elsők között őt ismertem meg. Bármikor fordulhatok hozzájuk a problémáimmal, ami jó sok volt az elmúlt években, de mindig meghallgattak és segítettek. Imádom amikor viccelődnek, szórakoznak, mert én is velük tudok nevetni.
- Szóval mondtuk a sofőrnek, hogy melyik hotelba is készülünk menni, erre az egész városon át vitt minket, mert azt hitte először járunk a városban.
- És mit csináltatok ? - ölel át Harry, majd támasztja állát a vállamra.
- Megmondtuk neki, hogy ezt az utat ő állja, különben a cég ahol dolgozik elbocsájtja. - kuncog Lola.
- Esküszöm, hogy jól tettétek. - nevetek fel. - Egyébként előbb meg kellett volna kérdeznie jártatok - e már ott.
- Na, de meséljetek már ti is egy kicsit. - mosolyog ránk Zoe. - Hogy jutottál arra az elhatározásra, hogy megkéred a kezét ?
- Mindent tudni akarunk. - vág közbe Abby szigorú tekintettel.
- Az egész egy szörnyű dologgal kezdődött. - tudom, hogy szándékosan nem akar mindent elmesélni és én ezért nagyon is hálás vagyok.
- Megcsaltad ? - vonta össze szemöldökét Milla.
- Nem, dehogy! - vágta rá hevesen. - Hazudtam neki, állkapcsolatot kellett játszanom Taylorral ezért vesztünk össze. Nem szóltam róla aztán az események odáig fajultak, hogy iszonyúan mérges volt rám. Nem akart már látni sem, egyszerűen megőrjített az ami ott lebegett közöttünk. Terveztem már a lánykérést, hisz három év elég arra, hogy biztosra tudjam nekem ő kell. - nyom puszit az arcomra. - Összehívtam a családomat, majd vacsorázni mentünk. Ezek után volt az, hogy Liam és barátnője megjelentek. A gyűrű pedig ismét kavart egy kisebb port.
- Igen, mivel Taylor olyat nyilatkozott a boszik kérésére, amiben azt ecseteli, hogy érdekből vagyunk együtt és csak a pénzére hajtok, ami teljességgel kizárt.
- Tudjuk. - legyint Lola. - Bármire képesek, hogy szét válasszanak benneteket, de ti ne hagyjátok. Mi tudjuk az igazat, hisz soha nem szereted elfogadni Harry kártyáját vagy pénzét amikor vásárolni megyünk, ilyenkor azt kifejezetten utálod.
- Az, hogy én költsem el a pénzét az valahogy engem nagyon zavarna, az kevésbé zavar, ha ő vesz nekem ajándékot. - szólaltam meg.
- Ne kezdjük előröl! - sóhajtott fel Hazz. - Nem képes felfogni, hogy minden közös, így a pénz is. Nekem egyáltalán nem baj, ha költ belőle. Pár ezer fontot észre sem veszek, hogy eltűnt.
- Holnap elmehetünk vásárolni a bankkártyáddal ? - csillannak fel szemei Abbynek.
- Abs! - kiáltottam a lányra, de a csengő élesen hasított a levegőben belém fojtva a szót.
Mély levegőt véve indulok ajtót nyitni, mert tudom ezek a fiúk lesznek. Izgatott, ideges vagyok a vélemények miatt. Fura lesz a végleges házamban köszönteni őket, már eleve úgy, hogy tudják mi van köztem és Harry között. Tudom, hogy kellett már ez a lépés, azok után amik történtek.
A fiúk mellett a barátnőiket is felfedezem és ez már nem sejtet jót. Ők nem voltak a meghívottak listáján, de talán még élvezhetőbb is lehetne az este ez által. Komolyan ezeknek mindig mindenhol meg kell jelenniük. Lazán még is elegánsak néztek ki a fiúk, e mellett a lányok túlságosan is kiöltöztek. Abban is biztos vagyok, hogy kiharcolták az itt létüket.
- Szép estét az est háziasszonyának! - nyom a kezembe egy csokor virágot Louis.
- Köszönöm. - szippantottam a virágból. - Gyertek be! - állok félre az útból. Mind leveszik a kabátjukat vagy zakójukat és a fogasra akasztják. A levegőben érezni a feszültséget ami köztem és Liam között alakult ki. Haragszik és minden bizonnyal csak azért van itt, mert a fiúk megkérték erre. A konyha felé irányítottam őket és próbáltam jó képet vágni mindehhez.
- Képzeld Mia a vőlegényed van olyan kedves, hogy ide adja holnapra a hitelkártyáját. - beszél lelkesen, szinte már felpörögve Hazz nyakába csimpaszkodva Abs. - Hát nem ő legjobb fej ? - játssza meg az agyát.
- Erről már egyszer elmondtam a véleményemet. - válaszoltam.
- De mindent az én cicámnak és barátnőinek. - fordul felém mosolyogva. - Sziasztok! - pacsizik le a srácokkal.
- Mik ezek az isteni illatok ? - szippant a levegőbe Niall, ezzel talán próbálja oldani a kialakult helyzetet.
- Sült lazac, illetve aki nem szeretné annak van csirke. - vont vállat Zoe.
- Egyeseknek tényleg nagyon könnyű pénzhez jutniuk. - motyogja Danielle én még is meg hallom. - Elég, ha az ujja köré csavar egy gazdag pasast és már is mindent megkap. - suttogja El fülében aki közvetlenül mellette van.
- Mi lenne, ha ennénk végre ? - néz körbe kedvesen Milla. Ez lesz életem leghosszabb estéje!